Torda,
Torda, 1. rendezett tanácsu város Torda-Aranyos vármegyében a Túri pataknak az Aranyosba való ömlésénél és utóbbi folyónak bal partján, melyet át egyetlen ívü fedett fahíd vezet.
Torda város címere.
A város három részből, Ó- és Új-T.-ból és Egyházfalvából áll, melyek teljesen összeépültek. Ó-T. főterén az ódon római katolikus plébániatemplom áll, közelében a régi római castellum köveiből 1453-ban épített T.-i vár maradványai és Jósika Miklós bárónak Báthory Zsigmond korából való szülőháza, melyet 1894-ben emléktáblával jelöltek meg. A városban hét felekezetnek (róm. és gör. kat., gör. kel., ág. evang., ev. ref., unitárius és izraelita) 10 temploma van; egyéb épületei közül említésre méltó az új vármegyeháza. T. a vármegye törvényhatóságának és a T.-i járás szolgabirói hivatalának, pénzügyigazgatóságának, kir. tanfelügyelőségnek, kir. törvényszéknek, járásbiróságnak, kir. ügyészségnek és közjegyzőségnek széke; van adó- és sóhivatala, államépítészeti hivatala, sóbányahivatala, állami faiskolája, állami állatorvosa, pénzügyőrbiztosi állomása, csendőrszakaszparancsnoksága, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Kulturális intézményei közül a vármegyei közkórház, polgár- és iparosiskola, Ferenc-rendi szerzetház, három kaszinó, dal- és zeneegyesület, olvasó nőegyesület s több más egyesület és társulat említendő. Itt jelenik meg az Aranyosvidék c. hetilap (VII. évfolyam). Lakóinak száma 1850-ben 7687 volt, 1870-ben 8803, 1891-ben 11,079, kik közt 8541 magyar, 148 német és 2297 oláh, hitfelekezet szerint 1667 r. kat., 1752 gör. kat., 733 gör. kel., 138 ág. evang., 5388 ev. ref., 1196 unit. és 203 izraelita. A lakosok földmívelést, állattenyésztést és ipart űznek, iparvállalatai közül a cellulózagyár említendő; vásárai élénkek. Az iparosok közt sok csizmadia van. Hires a T.-i mézeskalács (pogácsa) és sertéssült. A házak száma 1973. Határa 11,753 ha. A rómaiaktól művelt, de utóbb teljesen beomlott sóbányák felett sóstavak keletkeztek, melyek mellé a város (Sósbánya) fürdőt építtetett; közelében van a kincstári («aknai») sósfürdő, melyet a város bérel. Aknáiban jelentékeny a kincstári sóbányászat, mely évenként mintegy 20,000 q kősót eredményez 160,000 frt értékben; a sót öt aknában fejtik.
Története. Már az őskorban lakott egy ismeretlen népfaj a magasan kiemelkedő Hesdát hegyvonalán. Később az alantas ormok is benépesültek; de az őstelepesekről, kivéve az itt-ott feltünő gyér kőkorszakbeli maradványokat, semmi bizonyosat sem tudunk. Az, hogy a dákok idejében itt feküdt Dierna s hogy Decebal Trajanus ellen vívott csatája után itt vesztette életét, a költők meséje. Csak a rómaiak bejötte deríti fel a történelem hajnalát e szép vidéken. Egy Ajtonban felmaradt római útjelző kő tanusága szerint már Trajanus idejében (Kr. u. 110 körül) kiépítik az utat Petaissától (l. o.) Napocáig (Kolozsvár). A déli hegytetőket is mindenütt római telepek borították le az Aranyosig, hol a folyót hatalmas cölöpökön nyugvó híd kötötte át megerősített hídfőkkel. Épületeik és útvonalaik fölismerhető helye, a vizvezeték romja Szinden s Koppándon, sóbányájok T.-tól keletre és kőbányájok Szind felett máig fenmaradt. A T.-hasadék flóráját ők gazdagították délszaki ritka növényekkel s a Szind felőli meredek bérc Trajánvára és a T.-i Tündér, Leányvár letünt hatalmoknak a nép előtt is beszédes emléke.
A beköltöző magyarok az egész vidéket lakatlanul találták, bizonyítják ezt a helynevek, melyek közt idegen keresve is alig akad. Az új betelepülés a Szamos- és Marosvölgy felől történt. Legelőbb a római hídfőt szállták meg, gyepüt vagy palánkot állítván melléje, miből később T.- vagy Szentmiklósvár épült. Kevéssel odább Egyházfalva keletkezett a nagy út két felén, temploma a mai megyeház előtti téren állt. A Rákos patakon túl a keresztes urak birtoka terült el, temploma a mai megyeház előtti téren állt. A Rákos patakon túl a keresztes urak birtoka terült el, templom és kolostor a későbbi kastély helyén. Az akna felé a német vendégek terjeszkedtek. Ezek foglalták el a római várat is a nyugati hegytetőn (Saxodonia). Az ipar és sóakna mívelésére hivták be őket talán a torockaiakkal egy időben. Külön biró alatt, saját törvényeik szerint éltek; csak a XIV. sz. végén olvadtak be végkép a magyarságba. A szászok bejötte előtt is élénk bányászat folyt a mai Sósbánya (fürdő) helyén. A mongoloktól 1241. elpusztított Udvarnoktelek magyar lakói a szabad ég alatt vágták a sót s tengelyen szállíták s talán vizen is (az Aranyoson s Maroson) a régi rómaiak példájára. A vad határszéli lakóktól, besenyőktől és kunoktól sokat szenvedett e keletnek fekvő vidék, tanui a Szent Lászlóról fenmaradt legendák. A mongolok visszavonulta után is Rogerius egy árva lelket sem talált itt keresztül való útjában. IV. István és III. Endre látják el a visszatért vagy újonnan betelepült lakosságot új kiváltságokkal a T.-várban elégett régi szabadalmak helyett. A most már egyesített város gyorsan felvirágzott s a keresztesek birtokán túl északra egy egészen új városrész, Új-T. keletkezett.
A fel- és alvidéket összekötő utak csomópontján feküdvén, T. további emelkedését és hanyatlását is e helyzet befolyásolja. Mint Erdély legrégibb, sőt egyedül tiszta magyar városa, csakhamar a keleti részek középpontja lesz s a Keresztesmező mintegy Erdély Rákosmezeje. T. lakossága ingyen sót kap, csakhogy a tanácskozásra ide gyült rendeket szállással és élelemmel ellássák. Az ellenségre készülő hadak is legtöbbzör az Arnyos-melléki kies térségen gyülekeztek. Itt találak mustrára Aranyosszék s nem egyszer az összes székelység fegyverfoghatói. Már Kun László tábori országgyülést tart s hadakat szed fel a kunok űzésére. 1538. a fellázadt pórság ellen itt kötik, 1505. itt erősítik meg az erdélyi három nemzet unióját. 15ű456. innen indul Hunyadi, a legnemesebb magyar, utolsó hadjáratára. 1467. innen fékezi meg nagy fia a fellázadt erdélyi főurakat. A mohácsi vész után Gerenden, a tér keleti részén, tartják az első önálló országgyülést, mely Erdély védelméről intézkedik. 1542. Buda eleste után, a Keresztesmezőről bocsájtanak fényes küldöttséget Izabella meghivására s a külön fejedelemséget megalapítják. 1544. már a csatolt részek is részt vesznek az itt tartott országgyülésen. 1454., 1458. és 1552. a vallás ügyében hoznak szabadelvü határozatokat, 1557. törvényesítik a Luther, 1564-ben Kálvin, 1568. Dávid Ferenc vallását s törvénybe iktatják Európában legelőször az értelmi felvilágosodás alapját, a vallásszabadságot. 1572-ben a Báthoryakkal fellépő kat. visszahatás már korlátolni kezdi a vallásújítást. 1579. itt fogatja perbe a fejedelem Dávid Ferencet s itt irja alá az országo felforgató jezsuiták behivását. Az 1594-95-iki T.-i országgyülés még ellene szegül Báthory Zsigmond vészes politikájának. A reá következő országos zavarokban, Báthory Zsigmond s Endre bukása után, a nagy Csáky István a Keresztesmezőn gyüjti össze Erdély erejét, hogy az áruló Mihály vajdával leszámoljanak. A Básta segélyével felülkerült bitorló T. kétszeri felgyujtásával torolta meg a miriszlói kudarcot; 1601 aug. 19-én azonban őt is lesujtja a Létom alatt a hozzá méltó cimbora. Majd Báthory Zsigmond újabb bejöttekor T. polgárait is kardra hányatta Básta az ó-T.-i kastélyban és az új-T.-i templomerődben. Csak Bocskay alatt kezdette a szétfutott maradék lakosság újra visszaszállingózni.
1609. új szabadalmakkal látja el az utolsó Báthory a hamvából alig kikelt várost. 1613 őszén a Bethlen Gábort behozó Szekender pasa üt tábort a Keresztesmezőn. A következő évben megerősíti T. kiváltságait az új fejedelem s a még mindig puszta Új-T.-t 332 túlnyomóan ref. vallásu palotás vitézének adományozza, egytől egyig megnemesítvén őket. 1636. I. Rákóczi György a Keresztesmezőről intézi trónja védelmét Bethlen István támadása ellen. 1644. is itt szervezi seregét, hogy a linzi békét kivívja. 1658. a szerencsétlen lengyel expedició után T.-t is felégeti a tűzzel-vassal pusztító társaság s a környék népét rabszijra fűzi. Csak kevesen menekülhettek el a havasokra s a T.-hasadék barlangjaiba. 1569. a török lepi meg és dúlja fel a megmaradt romokat. Ugyanez évben Lugos és Karánsebes lakóit, 1665. a nagyváradi őrséget telepíti az országgyülés az üres telkekre s 1668-ban Apafi a váradi menekültekkel együtt Ó-T.- t is megnemesíti. 1672. már a kuruc mozgalom vezérei tanácskoznak T.-n s innen indulnak erdélyi önkéntesekkel Kővár vidékére, hogy megkezdjék Máramaros és Szatmár felé beütéseiket. 1692 febr. 20-22. itt utazik keresztül Zrinyi Ilona száműzött férjéhez. 1693. itt egyezkednek a prot. rendek a templomot és iskolát követelő katolikusokkal s itt hirdetik ki az ország előtt a Leopoldi diplomát, mely az önálló fejedelemségnek véget vetett. Sokat szenvedtek a T.-iak a Rákóczi szabadságharc idején is. Többször rájok gyujtották a labancok házaikat s 1707. városuk újra merő romhalmaz lett. Hideg őszszel lóra, szekérre kaptak s a megint pusztitva kezeledő Rabutin elől elmenekültek a félreeső Szilágyban s Szatmárban és Szabolcsban ide-ode vándorolva töltöttek el negyedfél keserves esztendőt. Csak 1711 tavaszán tudtak ismét visszatérni, hogy városukat helyreállítsák. 1759-ben még egy utolsót lobban régi dicsőségük: a 127-iki történetileg ismert országgyülést tartják falaik közt. Hogy ennél többet nem tartottak, okai a megváltozott idők és a város rohamos elszegényedése a sokszori nehéz megpróbáltatás után. De azért 1848-49. is derekasan megállták helyöket. A 75. honvédzászlóalj T.-i nemzetőrökből alakult. A 11., 22., 30. és 134. zászlóaljban is számos T.-i szolgált. Azonkivül egy vadászzászlóaljjal tartották féken a havaskörnyék lázongó oláh lakosságát. Sokan elestek a csatatéren, a havas cernirozása is sok áldozatot kivánt, többen börtönbe kerültek, nem egy bujdosóvá lőn és csak igen kevesen tértek vissza a zsibói és dévai fegyverletétel után a T.-i ingremiátusok közül családi tűzhelyökhöz.
2. T., nagyközség Torontál vármegye törökbecsei j.-ban, (1891) 4035 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Bihar-T., kisközség Bihar vármegye T.-i járásában, (1891) 1692 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, posta- és telefonhivatallal és postatakarékpénztárral. - 4. T. vármegye, azelőtt Erdély egyik vármegyéje, melynek területe 4790 km2, lakóinak száma 152,692 volt. Székhelye T. volt. Az 1876. XXXIII. t.-c. a vármegyét megszüntette, alsó kerületét T.-Aranyos, felső kerületét Maros-T. vármegyékhez (l. o.) csatolván.
