Tükrözés, | A Pallas nagy lexikona

Teljes szövegű keresés

Tükrözés, szabályszerü visszaverődés a fénynek. Ha fénysugár, fn (1. ábra) ss' tükörre, azaz teljesen sima lapra esik, annak egy része egészen meghatározott irányban (nd) verődik vissza ugyanazon térbe, amelyből a sugár jött. Az érkező és visszavert sugár pontos megjelölése végett a tükröző lapon, a sugár beesési pontjában merőlegest képzelünk (pn), az u. n. beesési merőlegest. Az ezen merőlegesen és a beeső sugáron átfektetett sík, amely a tükröző lapra merőleges, a beesési sík. Ugyanezen sík foglalja magában a visszavert sugarat is, ez a sík tehát egyúttal a visszaverődés síkja is. A szög, melyet a beeső sugár a beesési merőlegessel alkot (i), az u. n. beesési szög (l. o.), mig a merőleges és visszavert sugár alkotta szög (r) a visszaverődési szög. A tükörre merőleges sugár önmagában verődik vissza. Ezen törvényből következik, hogy a sugarak, melyek valamely fénylő pontból sík tükörre esnek, a visszaverődés után oly irányuak, mintha a tükör mögött levő olyan pontból indultak volna ki, mely annyira van a tükör mögött, mint amennyire a fénylő pont van a tükör előtt. Ha p. a 2. ábrán l egy fénylő pont, lr, lr' lr" az l lapból a tükörre eső sugarak, rs, r's', r"s" ... a visszavert sugarak, ezek visszafelé meghosszabbítva l' pontban találkoznak; ez az l pont tükörképe. Fénylő tárgy minden pontjának van ilyen képe; ezek összege adja a tárgy tükörképét. Ez a tárgygyal nagyságra, alakra és szinre nézve megegyezik, de különbség mégis van, amennyiben a képen baloldalt van, ami a tárgyon jobboldalt és viszont. A tükörkép ugy viselkedik más tükörre nézve, mint valóságos fénylő tárgy. Szemben levő tükörben p. szintén hoz létre tükörképet s igy párhuzamos helyzetben szemközt elhelyezett két tükörben egész sorozatát látjuk a képeknek, ha közöttük fénylő tárgy, p. gyertyaláng van. Vagy szög alatt elhelyezett két tükör közé fénylő tárgyat téve, körben fekvő képsorozatot kapunk. A 3. ábrán MN és RN tükrök 72°-nyi szöget zárnak be. Az

A tárgynak B, B1, C, C1 képei jönnek létre és több ezen esetben nincs is. A tárgygyal együtt annyi képet látni, ahányszor a tükrök alkotta szög a 360°-ban találtatik. Ezen törvény alkalmazást talál a kalejdoszkópnál (l. o.) vagy «széplátónál». ha a tükröző felület gömbrész, akkor homoru v. domboru (gömb) tükör keletkezik. Gömbfelület egy része u. n. gömbsüveg, ha homoru oldala tükröző, homoru tükröt alkot, ellenkező esetben domborut. Azon gömb középpontja, melynek a tükör részét teszi, ennek görbületi vagy geometriai középpontja; az ezen átmenő minden egyesen: tengelye a tükörnek. Azon tengely, mely a tükröt középső, legmélyebb pontján, az u. n. optikai középpontban találja, a tükör optikai tengelye vagy fő tengelye. Minden fénysugár, mely tengelymentében találja a tükröt, erre merőleges és önmagában verődik vissza. A tükörre eső párhuzamos sugárnyaláb sugárkúp alakjában verődik vissza. Ezen kúp csúcspontja F1 (4. ábra), mely a tükör előtt a beeső sugarakkal. párhuzamos tengelyen fekszik az ezen tengelyhez tartozó gyujtópont. Kis papiroslapon fényes vakító foltocska gyanánt jelenik meg égető hatása miatt nevezték gyujtópontnak, mig a homoru tükröt gyüjtő tükörnek. A gyujtópont az illető tengelyen az optikai és geometriai középpont között, középett van. Olyan sugár, mely nem megy át a geometriai középponton, ferdén találja a tükröt. Egy-egy pontban a tükröt síknak tekinthetni s igy a T. törvénye itt is alkalmazható, csakhogy minden ponthoz más-más merőleges tartozik. Mennél messzebb van a beesési pont az optikai középponttól, annál erősebben hajlik a beesési merőleges a tengelyhez (4. ábra). Ugyanaz történik a párhuzamos sugarakkal is és ezért egyesülnek visszaverődés után egy pontban. Ha a világító tárgy a gyujtópontban van, a sugarak párhuzamos nyalábként hagyják el a tükröt (világító tornyok, reflektorok). Ha valamely fénylő pont (a) az F és C pontok közé esik (5. ábra), a tükörre eső sugarak nem esnek erre oly ferdén, mint F-ből s ezért T. után kevésbbé térítették el a tengelytől, mint az F-ből kiindulók. Egy pontban találkoznak (A), mely az a pont képe és pedig ernyőn felfogható, tehát «valódi» képe. Ha a fénylő tárgy viszont A-ban van, képe a-ban jő létre. Ezek összetartozó, u. n. konjugált pontok. Ha a fénylő pont közelebb van a tükörhöz, mint a gyujtópont (. 6. ábra A pont), akkor a visszavert sugarak széjjel mennek és csak visszafelé meghosszabbítva találkoznak. Az a pont itt nem valódi, vagy képzetes képpont, amely ernyőn nem fogható fel. Ha az A fénylő pont helyett valamely tárgy van közel a tükörhöz, a kép a tükör mögött nagyított alakban s a tárgygyal egyenlő helyzetben látható. A valódi képek fordítottak (7. ábra). Ezek ernyőn felfoghatók, mert valósággal találkozó sugarak hozzák létre, mig a képzetes képeket a sugarak meghosszabbításai alkotják, illetve a kép azon a helyen látszik, amelyen a meghosszabbított sugarak találkoznak. Ilyen látszólagos a sík tükrök képei is. A homoru tükörnél keletkező látszólagos képet a 8. ábra tünteti föl. Ha a gömb részét alkotó tükör a domboru oldalon van tükrözővé téve, létrejő a domboru tükör. Az elnevezések itt ugyanazok, mint a homorunál, de a gyujtópont itt csak képzetes. Ez t. i. azon pont, amelyben a tükörre eső párhuzamos sugarak visszaverődés után meghosszabbítva találkoznak. A visszavert sugarak tényleg széthajlóan hagyják el a tükröt (szóró tükör), mintha a tükör mögött levő pontból, t. i. a látszólagos gyujtópontból indultak volna ki. Ha valamely tárgy van a domboru tükör előtt, képe a tükörben kicsinyítve egyenes helyzetben látszik. Ez is csak látszólagos kép (9. ábra). Ha a gömbtükröknél a sugarak az optikai középponttól távolabb érik a tükröt, a visszavert sugarak már nem egy pontban találkoznak s e miatt a képek elmosódottabbakká lesznek (szferikus eltérés).

1. ábra. A fény visszaverődése.