Tus
Tus (franc. touche), eredetileg a. m. ecsetkezelés. A németek a rajzok szinezésére szolgáló festékek egy nemét nevezik igy, melyet az aquarellfestékekhez hasonlóan vizben könnyen oldó ragasztóanyaggal (enyv, gummi, tragant) tésztává gyúrnak s formákba préselten, megszárítva áruba bocsátanak. Nálunk az ily módon preparált fekete festéket nevezik tusnak, melynek legjobb faja a khinai tus (franc. encre de Chine). Ez legfinomabb minőségü koromból készül, melyet állati enyvvel s illatszerekkel: kámforral s mosuszporral kevernek. A finomabb fekete tus koromja parafa, a közönségesé szőllővenyige elégetett beléből készül. A khinai tus a legtartósabb, legváltozatlanabb festék, melyet ismerünk; áruba bocsátott rudacskáiba aranyozott bélyeget nyomnak, mely a gyártó cég khinai betüs jegyén kivül sárkányt vagy egyéb szörnyalakot tüntet föl, mely azonban korántsem ismérve valódiságának. A vizzel hígított tussal kidolgozott rajzot tusrajznak (franc. dessin au lavis) nevezzük. Ez középhelyen áll a festés és rajzolás között, s lényege, hogy a rajz tollal vagy ceruzával nagyjában kivitt körvonalai közé hígított tusba mártott ecsettel rakják föl a formák domboru látszatát előidéző árnyékok különböző fokozatait. L. Tollrajz.
Tus a zenében leginkább réz fúvóhangszerek által hangoztatni szokott üdvözlő fanfár, amely ünnepélyes alkalmakkor v. kiválóbb egyéniségek beléptekor templomban, nyilvános ünnepeken, szinházakban v. hangversenytermekben hangzik fel. A tust rendesen háromszor ismétlik.
