Vannovszkíj
Vannovszkíj Szemenovics Péter, orosz gyalogsági tábornok és hadügyminiszter, szül. 1822 dec. 6. (növ. 24.). Katonai kiképeztetését Pétervárott kapta a I. kadetcsapattestnél, ahonnan 1840. tiszti ranggal a finn testőr-gyalogezredbe osztották. 1849. részt vett a Magyarország elleni invázióban, majd 1853-54. a dunai hadjáratokban. 1857. a tiszti lövésziskola főnöke lett, 1860. a tüzérség főtanácsának tagja, 1861. pedig a pavlovi hadapródképző intézet (melyet 1863. a főnemes ifjak iskolájává alakítottak át) parancsnokává neveztetett ki. 1868. altábornagygyá léptették elő, s mint ilyen a 12. hadosztály élén állt; 1872. a kijevi katonai kerületben fekvő 33. gyaloghadosztály parancsnokságát vette át. 1876. a 12. hadtest vezénylő tábornoka lett. Ezt a hadtestet az 1877-iki török háboruban a trónörökös nagyherceg (később III. Sándor cár) fővezérlete alatt is ő vezette, s nemsokára a Ruscsuk ellen működő hadsereg vezérkarának főnökévé nevezték ki; majd midőn a trónörökös elhagyta a harcteret és Oroszországba tért vissza, az egész hadsereg fővezére is ő lett. A békekötés létrejötte után V. újra előbbeni állását foglalta el s Kijevben a 12. hadtest vezényletét vette át. Mint ilyent hivták meg a hadügyminiszteri székbe. Ebben az állásában sikerült az orosz hadsereg teljes újjászervezését keresztülvinni, ugy harcászati és igazgatási, mint a katonai kiképzés és mozgósítás tekintetében. A vasúthálózatot is hadászati szempontból igyekezett fejleszteni.
