Vasvári,
Vasvári, 1. Pál (családi nevén Fejér), az 1848-iki tüntetések egyik vezetője, szül. Nyír-Vasváron (Szatmár) valószinüleg 1827., elesett mint őrnagy 1849 jul. 13-án. 1837-ben kezdett tanulni a nagykárolyi piaristáknál. 1843. kellő ajánlólevelekkel ellátva a pesti egyetemre ment s a filozofiai szakon történelmet és fizikát hallgatott. Idővel Horvát István hatása alatt egészen történelmi hallgató vezérszerepet játszott az ifjuság életében. Magyar Mihály adta ki Történeti Névtár címü művét 1848 jan. elején s már V. név alatt, mely nevet 1847-től használja. 1847. a Teleki Blanka által alapított nevelő intézetbe került tanárnak. 1848 nagy vívmányainak hatása alatt az ifjuság is tömörül, V. is ott van a vezetők között. A XII pont megalkotásában, majd a népgyülés elé terjesztésében fő részes. Márc. 16. a megalakult közcsend-bizottmány tagja, 18-án a peticiót vivő küldöttségben szintén ott volt. Az ápr. 11. megérkező minisztereket ő üdvözli s mint titkár nyer alkalmazást a pénzügyminiszter mellett s Kossuth többször használja polgári futárként a horvát invázió alkalmával. 1849 elején Bihar, Szatmár és Szabolcsban szabad csapatot verbuvál s annak vezére lesz. Mint katona azonban nem volt ügyes, nem is birta a fáradalmakat. Erdélyben harcolt mint őrnagy s Fontinelli mellett az oláh csapatok megölték. V. ö. Thallóczy Lajos, V. s a pesti egyetemi ifjuság 1844-1848/49. (Budapest 1882).
2. V. Vid, szatmárvármegyei nemes családból, Ferenc-rendü pap, I. Károly király udvari káplánja, 1336-46. nyitai püspök. Jelen volt Lajos koronázásán, Erzsébet özvegy királynét 1343. Apuliába kisérte, s a pápához járt Avignonba követségben 1344. V. ö. Vurum Ep. Nitr. 252-264.
