Zárszámadás.
Zárszámadás. Rendi alkotmányunkban az állami bevételek kezelése és felhasználása nem állott az országgyülés ellenőrzése alatt. Az 1848. III. t.-c. azonban elrendeli, az akkor életbe lépő népképviseleti alkotmánynak megfelelően, hogy a minisztérium az ország jövedelmeinek és szükségeinek kimutatását, a multra nézve pedig az általa kezelt jövedelmekről szóló számadásokat, az országgyülésnek megvizsgálás, illetve jóváhagyás végett, évenkint az alsóháznál bemutatni köteles; az 1848. V. t.-c. pedig hozzá teszi, hogy az évi ülés, az utolsó évi Z.-nak és a következő évi költségvetésnek a minisztérium által történő előterjesztése és az arra vonatkozó határozatoknak meghozatala előtt be nem rekeszthető, az országgyülés fel nem oszlatható. Mindezen az 1867. X. t.-c. csak annyiban változtatott, amennyiben megálapítja, hogy ha az országgyülés feloszlatása vagy elnapolása a Z. és a jövő évi költségvetés előterjesztése előtt már bekövetkezett volna, akkor az országgyülés még az év folyamán és pedig oly időben hivandó össze, hogy az év végéig ugy a Z., mint a költségvetés letárgyalható legyen.
A Z.-t a miniszterek által megküldött költségvetési törvény címeinek és rovatainak megfelelő pénzügyi kimutatásokból az állami számvevőszék (l. o.) készíti el. Tartalma: 1. a költségvetési törvény berendezését követő összehasonlító kimutatás; 2. az átfutó kezelés kimutatása; 3. az állami leltár; 4. az államháztartás évi kezelését feltüntető mérlegek; 5. bővebb felvilágosításokra szóló részletezés. Egy 1890-iki határozat a Z. rendezéséről még a következő, az alábbiakban röviden összefoglalt, főbb elveket állította föl: a folyó évi hitelt nem lehet a következő év költségeinek fedezésére utalványozni és csakis oly kiadásokat, melyeknek jogcíme a megelőző évben gyökerezik, lehet a naptári évből fennmaradt hitel terhére, még a következő év első negyedében utalványozni, de ha ez idő alatt kiutalványozás nem történt, a hitel elévül és igénybe nem vehető. Az egy összegben megszavazott hitelt csakis a részletes költségvetés rovatai, alrovatai és a költségvetést kisérő miniszteri megokolásban kitüntetett célokra lehet felhasználni s az átruházás csak a rovatok és alrovatok keretein belül gyakorolható. Minden oly törvényjavaslatban, amely a kiadásokról intézkedik, a fedezet módozatairól is gondoskodni kell. A miniszterek gondoskodni tartoznak, hogy az alattuk álló és utalványozási joggal fölruházott hatóságok mellett működő számvevőségi közegek hiteltúllépéseket, előirányzat nélküli kiadásokat és hitelátruházásokat magukban foglaló utalványokat csak az esetben ellenjegyezzenek, ha az utalványozó hatóság a költségvetési törvénytől eltérő utalványozásra a minisztertől külön felhatalmazást nyert. Mindazokban az esetekben, amelyekben akár az utalványozó hatóság, akár a minisztériumok mellé rendelt számvevőség oly utalványokat ellenjegyeznek, amelyek túlkiadást, előirányzat nélküli kiadást vagy a költségvetésben nem engedélyezett hitelátruházást idéznek elő, kötelesek azokat, a számvevőszék figyelmeztetése mellett «Rendeletre» jelzéssel ellátni. Ha a törvényhozás által engedélyezett hitellel szemben túlkiadások, előirányzat nélküli kiadások, hitelátruházások fordulnak elő, a számvevőszék az utalványozások nyilvántartási könyvében foglalt adatok alapján, minden évnegyedről, az ezt követő második hónapban, a minisztertanács útján az országgyülésnek jelentést tesz.
A számvevőszék a megelőző évre vonatkozó Z.-t, észrevételei kiséretében, évenkint szept. 1-ig a minisztertanácscsal közli, majd annak határozataival egyetemben a miniszterelnök az országgyülés elé terjeszti. A képviselőház előzetesen a Z.-t vizsgáló bizottságnak adja ki, mely azután tárgyalásának eredményéről a képviselőháznak jelentést tesz. Ebben előadja, hogy a Z. mennyiben egyezik a költségvetési törvény rendelkezéseivel, esetleg hogy mennyiben tér el tőle és ha az eltérést kellően megokoltnak találja, a minisztérium törvényszerü fölmentését hozza javaslatba. A képviselőháznak ide vonatkozólag hozott határozata hozzájárulás végett a főrendiházhoz tétetik át. V. ö. Mariska, A m. pénzügyi jog kézi könyve (6. kiad. 1896).
