Zászlós urak,
Zászlós urak, igy nevezték nálunk hajdan, tágabb értelemben azokat az előkelő, nagy birtoku urakat, kik a birtok alapján külön katonai csapatokat tartoztak az ország védelmére kiállítani és saját zászlóik alatt szálltak a táborba (l. Banderium). Szorosabb értelemben véve pedig Z. és igy e kifejezés használata közjogunkban mind a mai napig megmaradt, az országos főméltóságok és udvari főtisztségek viselői, kik a banderiális rendszer idejében, legnagyobb részt hivatali állásuk és javadalmuk után állítottak zászlóaljat (banderia officialia) s e kötelezettségük legtovább, még a banderiális rendszer hanyatlásának idejében is fönmaradt; az ország kormányzására jelentékeny befolyással birtak, rendszerint a királyi tanács tagjai voltak, az ország igaz báróinak (veri barones Regni) neveztettek (Verbőczy, Hármaskönyv I. 94., l. Országnagyok), a kétkamara-rendszer keletkezésével a főrendi táblának tagjai (1608. k. u. I., 1687. X. t.-cikk) és nevök a királyi végzeményekbe egész 1848-ig beiktattatott. Jelenleg Z.: 1. nagy zászlósok a nádor, országbiró, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánja, a tárnokmester; 2. kisebb zászlósok a főudvarmester, főkamarás, főajtonálló-, főasztalnok-, főpohárnok-, főlovászmester és a magyar királyi testőrség kapitánya. A Z. ma is tagjai a főrendiháznak (1885. VII. t.-cikk); koronázásnál szerepkörük van és az 1893 nov. 20. kelt legmagasabb rendelkezés szerint a magyar királyt, midőn az mint ilyen feladatainak teljesítésére udvarával megjelen, kizárólag a m. kir. udvari főtisztviselők, vagyis a kisebb Z. környezik.
