Zászlótartó
Zászlótartó (ném. Fahnenträger, azelőtt Fähnrich, Fahnenjunker), ez utóbbiak 14-16 éves nemes ifjak voltak, kik a katonai pályát választották s akikre mint különös kitüntetést a zászló hordását bizták. Fähnrich középkor, de később is használt elnevezés, a. m. zászlóhordással megbizott katona. A német landsknechteknél minden századnak külön zászlója volt, melyet magasan lengve hordtak, tehát tartása nagyobb erőt igényelt. A fähnrch tehát, aki a tisztekhez tartozott, kipróbált bátorságu, erős férfiu volt, ki a zászlót lebegtetni tudta, de dobolni is tudott. A fähnrich a landsknechteknél hatszoros zsoldot kapott. Még a Mária Terézia korabeli szabályzatban áll: «Der Fähnrich soll ein tüchtiger Bengel sein, der die Fahne gut schwingen kann». Később a fähnrich szót a legalsóbb tiszti rendfokozat megjelölésére használták és pedig a gyalogságnál és a dragonyosoknál, a többi lovasságnál kornett-nek és a tüzérségnél Stückjunkernek hivták. Ez a rendfokozat mai napig is fennáll Angliában és Oroszországban. Németországban 1807 óta a Z. altiszt, aki rangban az őrmester után következik és ezüst kardbojtot visel, innen a portépéefähnrich elnevezés (tengerészhadapród, Seekadet a tengerészetnél).
