Zedlitz
Zedlitz József Keresztély báró, német költő, született Johannisbergben (Osztrák-Szilézia) 1870 febr. 28., megh. Bécsben 1862 márc. 16. Gimnáziumi tanulmányait Boroszlóban végezte, azután az osztrák hadsereg kötelékébe lépett, ahol 1809. hadnagy s mint a hohenzollerni fejedelem ordonánctisztje kitüntette magát a regensburgi, asperni s a wagrami csatákban, 1810. cs. kir. kamarás, azután elhagyta a katonai szolgálatot 1837. s a külügyminisztériumban vállalt állást. 1845. Nassau, 1851. Weimar, Braunschweig, Oldenburg megbizott követe a bécsi udvarnál. Költeményei, melyek nagyrészt folyóiratokban, az Aglaja címü zsebkönyvekben láttak először napvilágot, összegyüjtve is megjelentek: Totenkränze. Gedichte (Stuttgart 1832). Drámái: Turturel (Bécs 1821); Zwei Nächte zu Valladolid (u. o. 1825); Liebe findet ihre Wege (Lope de Vega után, u. o. 1827); Der Stern von Sevilla (Stuttgart 1830); Kerker und Krone (u. o. 1834); Der Königin Ehre (u. o. 1834); Herr und Sklave (u. o. 1835); Dramatische Werke (4 köt., u. o. 1830-36). Epikai költemények: Das Waldfräulein (u. o. 1843); továbbá: Altnordische Bilder (2 köt., u. o. 1850); Soldatenbüchlein (Bécs 1848); Childe Harold (Byron eposzának fordítása). Azonkivül számos politikai röpirat szerzője s az Augsburger Allgemeine Zeitung hivatalos bécsi levelezője volt s mint ilyen küldött tudósításokat a magyar állapotokról is, de mindig osztrák szempontból, egyoldalulag birálván az ügyeket.
