Zeller,
Zeller, 1. Eduárd, német filozofiai történetiró, szül. Kleinbottwarban Württemberg) 1814 jan. 22-én. Tübingában és Berlinben tanult, Tübingában mint a teologia magántanára habilitáltatta magát, majd Berlinbe került mint a teologia tanára, 1849. ugyane minőségben Marburgba, de szabadelvü iránya miatt csakhamar áttétett a filozofiai karba s ezentul a filozofiát tanítja 1862-től kezdve Heidelbergában, 1872 óta Berlinben, 1895 óta Stuttgartban él. A berlini tud. akadémia tiszteleti tagja. Fő műve a görög filozofia története, melynek most már negyedik kiadása jelent meg négy kötetben; óriási tudás, plasztikus előadás, filozofiai elmélyedés e téren a legkiválóbb, klasszikus művé avatták, mely angol fordításban is megjelent. Igen becses műve: Geschichte der deutschen Philosophie seit Leibniz (1873), továbbá a nagy műnek kivonata: Grundriss der Geschichte der griechischen Philosophie (3. kiadás 1889). Gazdag tartalmuak összegyüjtött értekezései: Vorträge und Abhandlungen (3 köt.). Egyebek: Platonische Studien (1839); számos teologiai művei, Staat und Kirche (1872); Friedrich der Grosse als Philosoph (1886). Kiadta Strauss D. leveleit 1896. Filozofiai meggyőződése Hegelből indul, de később eltávolodik tőle és nagy történeti műve egészen fölszabadul a spekulativ rendszer nyügétől.
2. Z. Gyula Sylvain, francia történetiró, szül. Párisban 1819 ápr. 23. Jogot tanult, később irodalomra és a történetre adta magát. Hogy a német nyelvet elsajátítsa, hosszabb ideig Németországban tartózkodott. 1849 óta mint a történelem tanára különböző városokban működött, 1869 óta pedig Párisban. 1874. az akadémia tagjának választotta; 1876. a felsőbb oktatás főfelügyelője lett. Munkái: L'histoire abrégée de l'Italie depuis la chute de l'Empire romain jusqu'a nos jours (4. kiad. 1886); L'année historique (1860-61); Les empereurs romains, caracteres et portraits historiques (1863); Entretiens sur l'histoire. Antiquité et moyen-âge (2. kiad. 1865, 2 köt.); Entretien sur le XVI. siecle. Italie et Renaissance (1869, új kiad. 1883, 2 köt.); Les tribuns et les révolutions en Italie (1873); Pie IX et Victor Emanuel, histoire contemporaine de l'Allemagne (1872-85, 5. köt.); Histoire résumée de l'Allemagne (1888). - Fia Z. Berthold (szül. 1848.) szintén történetiró. Munkái: Henri IV et Marie de Médicis (1877); Études critiques sur le regne de Louis XIII. (1879-80., 2. köt.); La minorité de Louis XIII. (1892); Claude de France (történeti regény, 1892).
3. Z. Károly, zeneszerző, szül. St. Peter in der Au-ban (Alsó-Asuztria) 1842 jun. 19. Jogi tanulmányokat végzett, de e mellett zenével is foglalkozott. Bécsben tett doktorátust a jogból, majd több rendbeli törvényszéknél működött és utoljára tanácsos lett az osztrák kultuszminisztériumban. Mint zeneszerző jó hirt szerzett. Egyes dalokon és férfikarokon kivül nevezetesebb művei: Joconde (víg dalmű); Capitän Nicole és Der Vagabund (operettek). Népszerüségét azonban igazában két operettjével alapította meg, melyek Magyarországon is ritka sikert arattak: nevezetesen a Madarász és a Bányamester. Ekkor azonban kettős baleset érte: súlyos betegség és egy gyűlöletes családi per, amelyből kifolyólag hamis eskü vádja alá jutott. Fényesen indult pályájának csillaga ekként éppen tetőpontján elhomályosodott.
