Zólyomy
Zólyomy-család (albisi), régi kihalt család, mely különösen a XVII. sz.-ban nagy szerepet játszott. A család első ősei a biharvármegyei Albis helységről neveztettek s ez a nevök később predikátumuk lett. A Z. nevet valószinüleg onnan szerezték, hogy a család egyik őse, Dávid, 1399-1400. zólyomi főispán volt. 1404 elején a Valkó vár ostromára küldött sereg egyik kapitánya. Ő szerezte meg családjának a székelyhidi uradalmat 1401. A család törzse László, ennek fia Márton de Albis, ennek fia Lőrinc és Dávid, a már említett zólyomi főispán, aki 1400. levelet adott ki a pmiki királyi jobbágyok ügyében. I. Dávidnak fia I. Tamás már Z.-nak neveztetett. A család már I. Ferdinánd korában a gazdagabb nemesek közé tartozott, de nagyobb hirre csak a Bethlenek és Rákócziak korában tett szert, különösen II. Miklós fia IV. Dávid révén, aki iktári Bethlen Katalint, a fejedelem testvérének leányát vevén nőül, Erdélyben nagy szerephez jutott; 1622. a székelység hadvezére és Háromszék főkapitánya lett, majd Kolozs vármegye főispánjává neveztett ki. I. Rákóczi Györgygyel ellenséges viszonyban állott, aki őt 1633. elfogatta és Kővárba záratta, hol 1649 aug. 1. fogságban végezte életét. Nejétől, Bethlen Katalintól, kit 1621-ben vett nőül, egy leánya Erzsébet Krisztina Perényi Gáborné és egy fia III. Miklós maradt. III. Miklós, a család utolsó tagja, Hunyadvár ura, Zaránd főispánja. 1658. mint Barcsay Ákos hive, Kemény elől Husztra menekült. 1661. Ali török szerdár fejedelemséggel kinálta meg, de el nem fogadta, mégis 1662. Apafi fejedelemsége alatt, mint Kemény volt hive Fogarasba záratott és javai elkoboztattak. 1664. kiszabadulván, másoknak adományozott jószágait visszakövetelte és Törökországba ment, hogy a portától pártfogást nyerjen. E tettéért a fejedelemség utáni törekvéssel gyanusították és 1670 márc. 3. fej- és jószágvesztésre itélték. Meghalt Törökországban. Neje volt Alin Mária, kit 1647 okt. 7. vett nőül, de 1653. elvált tőle. III. Miklósban a család kihalt.
