Antiokhosz
Antiokhosz (gör. ’a biztosan álló’): 10 király neve a ® Szeleukidák dinasztiájából. Az ÓSz-ben szerepel: 1. IV. Antiokhosz Epiphanész (ur. Kr. e. 175–164) III. Nagy Antiokhosz fia, elődjének IV. Szeleukosz Philopatornak testvére. Miután Héliodorosz Szeleukoszt meggyilkolta, ~ szerezte meg az uralmat, jóllehet a trón unokaöccsét, I. Demetrioszt illette volna meg (vö. Dán 11,21). Jelleméről meglehetősen kedvezőtlen kép alakult ki. B. Schürer pl. így nyilatkozik róla: „Igazi zsarnok természet volt, excentrikus és kiszámíthatatlan, egyszer már-már pazarlóan bőkezű és az átlagemberrel is megkapóan barátságos, máskor viszont kegyetlen és zsarnoki.” Az újabb szerzők többnyire kedvezőbben ítélik meg. F.-M. Abel megkísérli, hogy jellemét három oldalról közelítse meg. Először is felhívja a figyelmet a róm. hatásra, amely akkor érte, amikor túszként Rómába került, továbbá arra, milyen szenvedélyesen rajongott a gör. kultúráért és vallásért (® hellenizmus), harmadszor pedig a királysággal kapcsolatos K-i elképzelésekre (® király, ® úr), majd rámutat: milyen hellenizáló törekvések fűződnek nevéhez a zsidók körében. Zsidó szempontból csak valláspolitikája szolgált alapul megítéléséhez; miután az „igazságtalanság kútfeje” lett, nem tudott többé semmi jót tenni. Zsidópolitikáját kezdetben azok a már folyamatban lévő hellenizáló törekvések határozták meg, amelyeket a Jeruzsálemben keletkezett gör.-barát párt szorgalmazott (® Alkimusz). Így amikor első ízben Jeruzsálembe látogatott (Kr. e. 175), a zsidók a főpappal az élükön ünnepélyesen fogadták. Miután azonban Egyiptomból a róm.-ak kiszorították, a zsidók kezdték érezni szeszélyességét (Kr. e. 167): kirabolta a Templomot, elnyomta az ellenpártot, Cöle-Szíriában helytartóit a hellenizálás meggyorsítására biztatta. A Templomot megszentségtelenítették, a szombatot megszegték, a szt. kv.-eket elpusztították, tiltották a körülmetélést stb. Ha a gör.-barát párt először támogatta is, amikor megkísérelte, hogy Zeusz kultuszát Jeruzsálembe bevezesse, általános ellenállást váltott ki (1Mak 1,57.62). Az atyák vallása ellen intézett támadást a ® Makkabeusok mozgalma tartóztatta fel. A pártusok elleni hadjárata során Tabéban halt meg; kiskorú fia követte a trónon. Az egészre nézve: 1,11–6,16; 2Mak 1,13–16; 4,7–9,29. vö. Dán 7,8–11.24–26 (a 4. vadállat 10 szarva); 8,9–14.23–25 (a kos parányi szarva); 9,26 kk. (® évhét-prófécia) és 11,21–45. – 2. V. Antiokhosz Eupator (ur. Kr. e. 164–162) IV. Antiokhosz Epiphanész kiskorú fia, aki teljesen gyámja, Liziász hatása alatt állt; unokaöccse, I. Demetriosz Szótér (ur. Kr. e. 162–150) parancsára Liziász közreműködésével megölték. A Bet-Zacharja közelében vívott csata után Liziász békét kötött Makkabeus Júdással; ennek értelmében a zsidók vallásszabadságot kaptak (1Mak 6,17–7,4; 2Mak 10,9–14,2). – 3. VI. Antiokhosz Dionüziosz, ® Alexander Balasz kiskorú fia; gyámja, Diodotusz ® Trifon II. Demetriosz ellenében megtette ellenkirálynak (Kr. e. 145), de aztán meggyilkolta és magának szerezte meg a trónt (Kr. e. 139/138?). 1Mak 11,39–13,32. – 4. VII. Antiokhosz Szidetész (ur. Kr. e. 139/38–129). I. Demetriosz Szótér fia, II. Demetriosz Nikanor (ur. Kr. e. 145–140 és 129–125) testvére és utóda, Kleopátra férje. Minthogy Szíriában a belső egyenetlenkedések aláásták hatalmát, a zsidók viszont egyre nagyobb jelentőségre tettek szert, ~ a Trifonnal folytatott harcához különféle kedvezményekkel (korábbi privilégiumok megerősítése, pénzverési jog stb.) igyekezett megnyerni Makkabeus Júdás támogatását. Miután azonban Trifont legyőzte, a zsidók ellen fordult. Ennyiről tudósít az ÓSz (15–16: Kr. e. 135-ig). I. Johannesz Hürkánosz idejében békét kötöttek. ~ a pártusok ellen vezetett hadjáratai során halt meg (Kr. e. 129).
7. IV. Antiokhosz Epiphanész pénze. Felirata: Baszileosz Antiokhou Theou Epiphanousz Niképhorou, ’Antiokhosz király, Isten megjelenése, a Győztes (ti. pénze)
