barbár
barbár (szanszkritul barbaras ’dadogó’): A gör, szóhasználatban az a ~, aki értelmetlen hangokat ad ki, vagyis aki idegen, a gör.-öknek ismeretlen nyelvet beszél; a szónak némi rosszalló színezete is van (vö. ApCsel 28,2.4; 1Kor 14,11; Zsolt 114,1 is). Elsősorban azok (gör. felfogás szerint) a ~ok, akik a gör. művelődés körén kívül esnek, így a róm.-ak is, ha a gör. kultúrát nem ismerik, ill. nem birtokolják (Róm 1,14; Kol 3,11). A görög-barbár szembeállítással ellentétben a szó a zsidó irodalomban (egészen Josephus Flaviusig és Philóig) minden nem zsidóra vonatkozik; vsz. már 2Mak 2,21 ilyen értelemben él a szóval. Ehhez a szóhasználathoz csatlakozik a Róm 1,16 is: itt a ® zsidó és a görög (® hellének) áll szemben egymással, holott másutt a zsidóval a ® pogány (vö. 3,29; 9,24; vö. Gal 2,7 kk.) szokott ellentétben állni, így kézenfekvő: a gör. számít vallási szempontból nézve ~nak. Általában véve ~ az, aki műveletlen, durva, faragatlan; így pl. Ez 21,31: LXX; 2Mak 5,22; 10,4, de mindenekelőtt a rabbinista irodalomban, ahol a ~ gör. jövevényszóként szerepel.
