Bírák könyve
Bírák könyve, Liber Iudicum, Bír: protokanonikus ósz.-i történeti könyv. – I. Elnevezése. A héb. kánonban a korábbi próf.-k kv.-csoport 2. kv.-e, tartalma alapján Söftim-nek, ’bírák’-nak nevezték. A LXX: ugyanígy Kritai, a Vg.: Iudices v. Liber Iudicum, s ezt vették át a nemzeti fordítások is. – II. Keletkezése. A ~t kezdetben egységesnek tartották, mivel Sámuelnek tulajdonították (Baba Bathra 14b–15a). Az említett séma szerint csak a 3,7–8,28 van keretbe foglalva. A 10,1-től az „…évig volt bírája Izraelnek” kitétel a jellemző, amellyel a bírák listáján kívül csak a 15,20: és 16,31: találkozunk, más helyeken az „ebben az időben nem volt király Izr.-ben” szerepel (17,6; 21,25). Ebből arra lehet következtetni, hogy a szerző a királyságot fölébe helyezte a bírák korának (9: Abimelek). A szabadítók tört.-e csak a 6–9 f.-et kapcsolja egybe. A helyi események Izr. nagy tört.-ével függenek össze. A kritikai iskola (K. Budde) óta ezt az összefüggést a ® Pentateuchushoz hasonlóan a J, E, D, P négy forrásából magyarázza. Mások szerint az idők folyamán összegyűjtött törzsi, etiológiai mondákat, valamint a különféle hősök tört.-eit foglalta keretbe egy deuteronomikus szerző, ill. szerkesztő, akinek művét később kronológiával és a bírák listájával is kiegészítették (C. Steuernagel, H. Gunkel stb.). A mondák, hősi tört.-ek összefűzésének feltevéséhez később M. Noth is csatlakozott, de ő tudatosan dolgozó szerzőre gondolt, annak tulajdonítva a kronológiát, valamint a tört.-i–teol.-i bevezetéseket és a kereteket. H. Cazelles újabb szempontok alapján más magyarázattal próbálkozott. Gondolatai éppúgy gyümölcsöztethetők, mint Nothéi, de további kiegészítésekkel. Így a ~ből a következő szerkezet elemezhető ki: Ehud (3,15b–26), Bárák (4,10.12–16 + 17a.18–21/22) és Gedeon tört.-e, Abimelek (9,25–40.46–54/55) tört.-e és egy ének (5) a királyság előtti időből anélkül, hogy szervesen összetartoznának, a háború és a hivatás révén (3,13 + 27–29; 4,4a.6–9.11.17b; 6,2b–5.11b–17.25–27.31–34; 7,1.9–11a.22.23–8,4.10–13.22 kk. 29.31), valamint Abimelek kísérletének elítélése és meghiúsítása (9,8–15: Jotam meséje; 9,1–7.16a.19b–21.23 kk. 41–45.56 kk.) révén mégis keretbe foglalva. Így létrejött egy ~. Ebből már a későbbi Izr. körvonalai is kirajzolódnak, amely az É-i részen Jehu után alakult ki, és a királyság előtti idők hagyományaira (Jahve háborúi) támaszkodva szembefordult a királysággal. A deuteronomikus iskolában a ~nek f.-ei tört.-i–teol.-i keretet kaptak (3,12.14.15a.30; 4,1a.27.23 kk.; 5,31 kk.; 6,1.2a.6; 8,28), majd kiegészültek Otniel példájával (3,7–11). Külön keletkeztek a bírák listái (10,1–5; 12,7–15) a királyi évkönyvezésben; A Jiftach-féle hagyományok (11,1–11.34 kk.) – ezekhez hozzátapadtak: egy eredetileg tőle független hagyomány, a királyságot megelőző időből (11,37–40), a Moáb-ellenes részlet a késői királyság idejéből (11,15–26), Jiftach üzenete, egy helyi vonatkozású részlet (12,5.6), végül a Sámson-hagyomány. Így állt össze a teol.-i bevezetéssel a szabadítók kv.-e (2,6–19), valamint a „bírák” idejét leíró kv. (10,6–16); ez utóbbi a bírák listájával kezdődik, a keretet adva Jiftach tört.-éhez, és Sámsonnal folytatódik. A kronológiából arra lehet következtetni, hogy a ~nek e f.-ei egy nagyobb mű részei voltak. A művet később kiegészítették deuteronomikus stílusban a 6,7–10; 8,27b.33–35-tel, továbbá a 2,20–3,6-tal, és beleillesztették az 1,1–2,5-öt, ami által a ~ elkülönült Józs-tól (Bír 2,6–10 = Józs 24,28–31), a 17–21 révén viszont a Sám-tól különült el a ~. – III. Tartalma. Az Ígéret földje elfoglalásának rövid leírását, és az el nem foglalt városok ismertetését (1,1–2,5) a következő korszak vallási szempontú mérlegelése (2,6–3,6) követi, majd Izr. néhány szabadítója tetteinek bemutatása következik, formailag egy és ugyanazon séma szerint: Jahvétól való elfordulás, ellenség hatalma alá kerülés, Izr. segítségért kiáltása, szabadító érkezése és nyugalom az országban: Otniel (3,7–11), Ehud (3,12–30), Samgar (3,31: keret nélkül), Debora és Bárák (4–5), Gedeon (6–8). Mindehhez csatlakozik (keret nélkül) Abimelek uralomra jutásának és bukásának tört.-e (9), majd Jiftach uralmának leírása a bírák listájának (10,1–5; 12,7–15) keretébe foglalva, amelyek közül az elsőhöz egy vallásos megfontolásokat tartalmazó részlet is járul (10,6–16). A Sámsonnal kapcsolatos tört.-ek (13–16) nem foglalnak magukban szabadulást hozó tetteket, ugyanígy a Dánban alapított szentélyröl (17) és Izr.-nek Benjamin ellen indított harcáról szóló rész sem, amelyre Benjamin gonosztettei miatt került sor, a silói asszonyrablást is beleértve (19–21). A kv. egésze valójában csak utal az Ígéret földjének elfoglalása és a királyság megalapítása közti időben történt eseményekre anélkül, hogy minden olyan hagyományt felölelne, amely erre a korszakra vezethető vissza (vö. 1Sám 1–11). – IV. Jelentősége. A ~ formakritikai szempontból nagyon fontos a benne föllelhető sokféle forma, és ezeknek a királyság egész idejét átfogó rétegződése miatt. Van benne elbeszélés (szájhagyomány), amelyre a J-ben, E-ben, Józs-ben, Sám-ben és a Kir-ben kevesebb a példa, mint amennyit várni lehetne, de amelyet könnyűszerrel be lehet illeszteni az időrendbe: csak a királyság első idejéig (Jerobeám) lehet kimutatni. Az elbeszélés helyenként kiszélesedik az elbeszéléseknek egész körére, majd felváltja egy más műfaj, a novella (Dávid, a trónöröklés és az utódlás), amely már politikai célra irányul, így más társadalmi föltételekhez kapcsolódik. (Az elbeszélés egészen a bírák idejéig jellegzetes műfajnak tekinthető.) Megkülönböztethetők eredeti és példákra visszavezethető részek, amelyek a mű irodalmi megformálására szolgálnak (így a „szabadítók kv.-ében” a „szerkesztett” elemek a tkp.-i mondanivalót hordozzák). Kielemezhetők belőle különféle korokból származó formulák, amelyek sémákká és listákká egészíthetők ki (különösen: 2,6–19). – A formákat és a szerzőnek belőlük kielemezhető szándékát figyelmen kívül hagyva sem magukról a leírt történésekről, sem a bemutatott események földrajzi helyéről nem lehet semmit állítani. A formakritika teszi lehetővé a műfajok szétválasztását, amelyek egy-egy korra vonatkozóan fontos támpontul szolgálnak a tört.-i tények megállapításához. Ha a bírák korának nincs is valódi tört.-e, a hagyományok mégis sok fontos részletét megőrizték annak, hogy valójában mi volt a szerepük a bíráknak, milyen feladatokat láttak el a közös vállalkozásokban; betekintést engednek a helyi politikai, vallási és művelődési sajátságokba és berendezkedésekbe és a tört.-i földrajzba. Végül fontos fogódzókat nyújt a ~ az izr. szellemtört.-hez is, a különféle rétegekben található eltérő értelmezések révén.
