börtön
börtön: A szabadságvesztés a büntetés egyik formájaként sem az óbabilóniai, sem a mózesi törv.-ekben nem szerepelt. Egyiptomban is csak a vizsgálati fogságot ismerték (vö. Ter 40,3 kk.), a ~büntetést ellenben – a 39,20; 40,3b alapján föltehetően – nem. Izr.-ben legföljebb az istenkárómlót (Lev 24,12) v. a szombat megszegőjét (Szám 15,34) vették őrizetbe. A ~ csak a királyság idejéből mutatható ki (1Kir 22,26 kk.; 2Krón 16,10; 18,26; Jer 29,26; Ezd 7,26). ~ül a királyi palotában v. amellett szolgált egy helyiség (Jer 32,2), de lehetett ~ föld alatti kamra is, a város parancsnokának háza alatt (1Kir 22,26 kk.) v. a városkapuban (Jer 20,2), sőt esetleg egy üres ciszterna is (38,6). A foglyot rendszerint odaláncolták (Bír 16,21), esetleg kalodába zárták (Jer 20,2); az étele rossz volt (1Kir 22,27; 2Krón 18,26). – Az úsz-i időben lehetett a foglyokat látogatni (Mt 11,2; Lk 7,18), sőt az irgalmasság egyik tettének számított a foglyok látogatása (Mt 25,36; Zsid 13,3). A róm. uralom alatt a ® főtanácsnak megmaradt az a joga, hogy vallási vétségekért valakit őrizetbe vétessen (ApCsel 4,3; 5,18). A zsidó ~ hasonló volt a róm.-hoz; olykor szigorúan (16,24) őrizték a rabot, más esetben, ha valakit csak házi őrizetre ítéltek, kevésbé szigorúan (28,30). A vádlottat az ítélet kihirdetéséig (5,21) megláncolva tartották (26,29); néha két katonához láncolták (12,6), v. a lábát kalodába zárták (16,24). Ha a rab megszökött, az őröket azonnal kivégezték (12,19; 16,27).
