erkölcstelenség
erkölcstelenség, fajtalanság, kicsapongás, tisztátalanság: I. Az ÓSz-ben nincs külön szó a fogalom jelölésére. Elsősorban a bölcsességi irodalomban találkozunk vele, a muszar (kb. a. m. ’fegyelem’; ® nevelés) ellentéteként, anélkül, hogy a rá vonatkozó kifejezés a nemiséggel kapcsolatban bármiféle képzeteket keltene. Nemi vonatkozásban az ~ az ÓSz-ben azonos a nemi és a házas életre (® házasságtörés) vonatkozó törv.-ek megszegésével. Az ide vágó törv.-eket elsősorban a ® szentség törvénye (Lev 18; 20) öleli fel. A 18,6–17 11 parancsot (eredetileg egy tízparancsolat?) tartalmaz; ezek tiltják a nemi érintkezést az apa feleségével, a lánytestvérrel (akkor is, ha csak féltestvér), az apának lányával, a mennyel, az unokával, a szülők testvéreivel, az apai részről testvér feleségével és a sógornőkkel, és arra irányulnak, hogy a nagycsaládon belül az együttélést szabályozzák büntető rendelkezést nem foglalnak magukban. A 18,18–23 további vétségeket sorakoztat fel, így a feleség nővérének befogadását a hárembe, a nemi érintkezést havi tisztulás idején (vö. 15,24; 20,18; Ez 18,6), a házasságtörést, a pederasztiát (gyalázatos dolog), a bestialitást (undok dolog), de szintén büntetés kilátásba helyezése nélkül. Csak a Lev 20 későbbi rétegében találkozunk szankciókkal: házasságtörés (20,10–12), pederasztia (20,13), bestialitás (20,15 kk.; vö. 22,18), akár férfi követi el, akár nő, halálbüntetést von maga után; aki elveszi a lányt is, az anyját is (20,14), azt az asszonyokkal együtt el kell égetni; aki feleségül veszi nővérét, apja v. anyja lányát, v. aki havi tisztulása idején közeledik az asszonyhoz (20,17 kk.), azt ki kell irtani a népből; azt, aki apai nagybátyja v. testvére feleségét elveszi (20,20 kk.), azt Jahve gyermektelenséggel sújtja. Az ún. szichemi tizenkétparancsolat (MTörv 27,20–23) átokkal és a kultikus közösségből való kizárással bünteti azt, aki apja feleségével, apja v. anyja lányával v. anyósával hál; ugyanígy azt is, aki állattal egyesül (bestialitás). – II. Az ÚSz a szexuális értelemben vett ~gel kapcsolatban elsősorban az akatharszia és porneia (de olykor az aszelgeia: Róm 13,13; 2Kor 12,21; Gal 5,19; 2Pét 2,2.18) szóval él. Az akatharszia, amely a profán gör.-ben eredetileg a kultikus tisztátalanságra vonatkozott, és csak a filózófia hatására vett fel etikai (nem szexuális) értelmet a hellén zsidóságban és az ÚSz-ben (de nem következetesen; vö. 1Tesz 2,3; 4,7) a hellén világ szexuális dekadenciáját, nemi értelemben vett erkölcsi hanyatlását, romlását bélyegzi meg (Róm 1,23; 6,19; 2Kor 12,21; Gal 5,19; Ef 4,19; 5,3.5; Kol 3,5; vö. Jel 17,4), amely a ® test (® hús) cselekedetei közé tartozik (Gal 5,19; vö. Róm 6,19). A porneia, amelynek töve már a profán gör.-ben is magában foglalta a szexuális értelmet, ha ez a használatban nem érvényesült is, ezt az értelmét az ÚSz-ben is megtartotta, és vonatkozhat a nemi élettel kapcsolatos vétségekre általában (1Kor 6,13–18; 7,2; 10,8; 2Kor 12,21; Gal 5,19; Ef 5,3; Kol 3,5), de ugyanúgy a házassági erkölcs ellen elkövetett bűnökre is (házasságtörés: Mt 5,32; 15,19; 19,9; 1Kor 5,1; 1Tesz 4,3–4?). ApCsel 15,20: itt a szó speciális jelentést hordoz (a zsidó házassági akadály figyelmen kívül hagyása?). A ’bálványimádás’ jelentés (Jn 8,41; Jel) nyilvánvalóan a zsidó szóhasználatból tapadt hozzá a szóhoz; Izr. fiai ui. a Jahve és népe, Izr. közti viszonyt házassági köteléknek fogták fel, és ebből következően a Jahvétól ® elpártolást házasságtörésnek tekintették.
