szentség törvénye
szentség törvénye: A Lev 17–26 több helyen is tartalmazza azt a felhívást, hogy „legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok” (pl. 19,1). A vele összefüggő kérdések komplexumát ezért A. Klostermann óta (1877) a ~nek nevezik. Előtört.-e meglehetősen hosszú és bonyolult, ezért sok eltérő magyarázatra adott okot. Egészében véve az a nézet a legelfogadhatóbb, amely szerint a ~ valamikor önálló egységet alkotott, és csak a ® Szövetség könyve és a ® Második Törvénykönyv után, a fogság idején v. a fogság utáni időben kapta meg végleges formáját és helyét, amikor is beépítették a ® Papi iratba. De újra meg újra akadnak, akik úgy vélik, hogy soha nem képviselt önálló egységet, hanem eleve a P számára készült (W. H. Gispen, K. Elliger). Vita tárgya a ~nek a terjedelme is. R. Kilián és Ch. Feucht szerint a 17. f. nem tartozik hozzá. Ma általános az a vélemény, hogy a ~ régi és még régebbi részeket és megfogalmazásokat ölel fel (pl. Tízparancsolat, 18. f. és 19. f.); ezt főleg az újabb formatört. tanúsítja teljesen egyértelműen. Míg némelyek Ezekielt tekintik a ~ szerzőjének (K. Graf) v. végső formába öntőjének (L. Horst, J. Herrmann), mások úgy vélik, hogy Ezekiel támaszkodott a ~re (H. Haag, H. Cazelles), ismét mások viszont arra gondolnak, hogy a ~ is, Ez is valamely közös forrásból merített (G. Fohrer). – Hogy mind a formai sajátosságokat, mind a teol.-i tartalmat kellő figyelemben részesítsük, célszerű a ~t két részre tagolni: egy MTörv utáni részre és egy ős ~re, amely a fogság idején keletkezett. A Lev 18–20 régi sorait ugyanakkor úgy kell értelmezni, mint kikristályosodott pontokat, amelyek magukhoz vonzottak hasonlónak látszó rendelkezéseket, és amelyekhez később még további előírásokat kapcsoltak hozzá. Jellemző erre a gyűjteményre (a ~re) ez a formula: én vagyok Jahve/az Úr; ez a formula alárendel egy legalábbis részben v. helyenként kifejezetten (expressis verbis) is megfogalmazott jahvisztikus ethoszt Jahvé (a legfőbb tekintély!) akaratának, és Isten jogaként ismeri el ennek az ethosznak a meghatározását. A kultikus-szakrális jog terminusai, továbbá az a tény, hogy csak kultikus büntetések fordulnak elő, arra mutatnak, hogy az ős ~ Jahve joga, amely Izr.-t mint a szt. Isten szt. népét kötelezte. Itt tehát egy vallási alapokra épült renddel állunk szemben, amely az Isten és a többi ember iránti helyes magatartásban nyilatkozik meg (vö. különösen a 19. f. rendelkezéseivel). A törv. jellegű megfelelések alapján föltehetően Ez a próf.-i beszédekben függhet a ~től. – A fogságban az ős ~t kiegészítették az aratás ünnepét, a hetek ünnepét és a sátoros ünnepet illető régi rendelkezésekkel (23. f.), valamint a megtorlásra vonatkozó utasításokkal (24,16–22) és a kiegészítő rendelkezésekkel (19,2a–4.9 kk. 23–25.31.33–36). A ~ megértése szempontjából fontosabbak a tanító jellegű kiegészítések: 18,2b–4.24.30 és 25,2a.17.18–22.38.42.46b.55, valamint az áldás–átok fejezetének (26) alapszövege, amelyből a fogság idejére lehet következtetni (26,29–33.36.37a.39). Ez a ~ tört.-ileg a Sinai-hegyen lezajlott események és az Ígéret földjének elfoglalása közé eső időbe (vö. 18,2b–4) helyezve, olyan korszaknak szóló életszabályok és maximák gyűjteményeként keletkezett, amikor az elhurcoltak már visszatérőben voltak Palesztinába. A bevezetés: „ha majd elérkeztek földetekre v. arra a földre, amelyet adok nektek” (19,23; 23,10; 25,2) így kettős értelmű: a gyűjtemény összeállítója saját helyzetüket (a fogságban) azonosította az Ígéret földjének elfoglalása előtti helyzettel. Az én vagyok az Úr (= Jahve), a ti Istenetek formulában a szövetség gondolata nyilatkozik meg. Ez a formula a ~ben olyan magatartásra kötelezi a népet, amely megfelel a szövetségnek, ugyanakkor Jahve is elkötelezi magát benne népe iránt, amellyel szövetségre lépett, s amelyet egykor kivezetett Egyiptomból. Ebben a tört.-i eseményben gyökerezik a ~nek reménye, hogy Jahve most újra Izr. Istenének fog mutatkozni: népét másodszor is kiszabadítja és kivezeti a népek szeme láttára, mint olyan népet, amely szt. és csak neki szolgál, az ő alárendeltje, hogy a tört. uraként és a szövetség Isteneként Izr. üdvére legyen (vö. 26,45). A gyűjtemény összeállítójáról és tanítójáról kivált a 26. f. azt tanúsítja, hogy ahhoz a körhöz tartozott, amely az Ez felölelte hagyományt őrizte és tovább adta. – A fogság idején v. a fogság után a ~t beillesztették a Papi iratba, ismételten átdolgozták papi szempontból, közben a Lev 17 és más P kiegészítések is kibővültek (pl. a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe, az újhold napja és az engesztelés napja: 23; a mécsesekre és a kitett kenyerekre vonatkozó rendelkezések: 24; a jubileum éve: 25; másodlagos réteg: 26).
