Ezdrás
Ezdrás (héb. ezra ’[Isten] segítség’): pap a babilóniai zsidóság köréből (családfája: Ezd 7,1–5), „az ég törvényének titkára” (7,12), vagyis a zsidókat illető ügyekben a perzsa kormányzat tanácsadója. A perzsa I. Artaxerxész uralkodása 7. évében Jeruzsálembe küldte azzal a megbízatással, hogy a Palesztinában maradt zsidó közösségben állítsa helyre a zsidó törv. tekintélyét. 7,7: „a király 7. évé”-n a hagyományos fölfogás (így R. de Vaux, A. Fernández) II. Artaxerxész uralkodásának 7. évét érti, ami Kr. e. 458-nak felel meg; mások (A. van Hoonacker, K. Galling) II. Artaxerxész uralkodásának 7. évére, azaz Kr. e. 398-ra gondolnak; ismét mások (W. Rudolph, M. Noth, H. H. Rowley stb.) közbülső megoldásként I. Artaxerxész utolsó éveivel számolnak, ami azzal egyértelmű, hogy 7,7 adatát helytelennek tartják; végül H. Schneider szerint mindegyik megoldási kísérlet (Kr. e. 458, 428, 398) valószínűsíthető. ~ kb. 1500 zsidó kíséretében, akikhez Kasziphjában (a fekvése ismeretlen) még 238 levita és templomszolga is csatlakozott, visszatért Jeruzsálembe (7). Ott ~ egy ünnepélyes összejövetelen felolvasta a törv.-t; ezt a zsidók a ® szövetséget megújítva magukra nézve kötelezőnek ismerték el (Neh 8–10). Ezután ~ föllépett a vegyes házasságok ellen (Ezd 9), majd vsz. visszahívták Perzsiába. ~ törv.-én régóta vitatkoznak a szakemberek. Annyi bizonyos, hogy a Pentateuchussal (annak ma ismert formájában) nem azonos: az 9,11 kk.; Neh 8,14 kk. idézte részek a Pentateuchusban nem találhatók. Tevékenykedéséről ~ a perzsa uralkodónak jelentést írt, ezt dolgozta föl a Krónikás és ez került bele a kanonikus Ezd-ba. – ~ nevéhez több kv. fűződik: 1. ® Ezdrás könyve. – 2. Az apokrif 3Ezd (Vg: 3Ezd, LXX: Ezd alfa); ezt a Vg legtöbb kiadása tartalmazza függelékként és sokban megegyezik a kanonikus Ezd-sal (de 1,21 és 3,1–5,6 nem párhuzamos), ugyanakkor többletet is tartalmaz: 1,1–20 = 2Krón 35,1–19; 1,23–55 = 2Krón 35,20–36,21; 2,1–3a = 2Krón 36,22 kk. = Ezd 1,1–3a; 9,37–55 = Neh 7,72–8,13a; a zsinagógák, sőt az egyh.-atyák is sokáig kanonikusnak tekintették, a lat.-ok egészen Jeromosig (® kánon); keletkezése idejét, szövegét illetően megoszlanak a vélemények. – 3. Egy apokrif apokalipszis (a Vg: 4Ezd, a LXX: Ezdrás, a próféta v. Ezdrás apokalipszisa) a legtöbb Vg-kiadás függelékében megtalálható 4Ezd-ként, a keresztény korból való kiegészítésekkel: 5Ezd = 4Ezd 1 kk. és 6Ezd = 4Ezd 15 kk.; 7 látomást tartalmaz (4Ezd 3–14), amelyeket ~ Jeruzsálem pusztulása után a 30. évben (Kr. e. 557) Bábelben látott: egy angyal megismertette Izr. sorsával, az idők végének jeleivel, az Úr eljövetelével; majd alakokat is látott, az asszonyt, a sast és az Emberfiát, az eljövendő Izr., a 4. birodalom (® Dániel könyve) és a Messiás szimbólumát; végül a Jeruzsálem pusztulásakor veszendőbe ment Szentírás rekonstrukciójával és kanonizálásával, valamint ~ mennybevitelével zárul a kv., amelyet Kr. u. héb.-ül v. arámul írtak és sok régi fordításban fönnmaradt.
