Ezekiel
Ezekiel (héb. Jehezkel ’Isten teszi erőssé a gyermeket’): próféta, ® Ezekiel könyvének szerzője. Buzi fia, nős ember, vsz. maga is pap volt. Próf.-nak vallja magát, s mint ilyen számol be élményeiről és működéséről. Ez-ből kiolvasható, hogy azok között volt ő is, akiket Kr. e. 597: Nebukadnezár Jojachin királlyal Babilonba hurcolt. 5 évvel később egy látomásban próf.-i meghívást kapott győzze meg a száműzötteket, hogy akik Jeruzsálemben visszamaradtak, azok Isten büntető ítélete alá estek; Jeruzsálem elpusztult, lakóit elűzték. Ennek a beszédek, tanítások, fenyegetések és jelképes cselekmények (Ez 1–24) formájában előadott üzenetnek a központjában Jeruzsálem romlása áll (vö. 8–11): Jeruzsálem nem akar megtérni, ezért Jahve megbünteti, közel a vég. Jeremiás ugyanezt hirdette Jeruzsálemben, de míg Jeremiás megtérést hirdetett, ~ föltartóztathatatlannak látta Isten büntetését. Miután Kr. e. 587: Nebukadnezár elfoglalta Jeruzsálemet, ~ jövendölései beteljesedtek. A száműzöttek, akiknek a száma jelentősen megnőtt, nagyobb megértést tanúsítottak Isten szándékai iránt, aki még mindig választott népének tekintette Izr.-t. Új szívre, új lélekre volt szükség (11,9), s hogy üdvözítő tervei megvalósulhassanak, mint egykor Egyiptomból, most is ki kellett szabadulnia a választott népnek a fogságból, a megalázottságból, s az országot, amelyet akkor birtokba vettek, újra föl kellett építeni. A 2. rész (25–38) azt adja tehát hírül, hogy a választott nép a régi hazában új életet kezdett, virágzásnak indult és elkezdődött az üdvösség ideje. Ugyanakkor Isten büntetése utoléri a választott nép ellenségeit (25–32). Mindezt még 14 esztendeig hirdette ~. Élete további folyásáról nincsenek megbízható adataink, nem számítva azt az utasítást, amelyet 2 évvel később kapott ~, és amely inkább csak a próf. személyét érintette (29,17–21). Vsz. Bábelben halt meg. Pszeudo-Epiphaniosz egy megjegyzése szerint egy fogolytársa megölte. – Újabban némelyek föltételezik, hogy ~ részben Jeruzsálemben (Kr. e. 587-ig), részben Bábelben működött. Jeruzsálemben ennek romlását hirdette, Bábelben viszont már a közelgő szabadulást, üdvösséget, fölvázolva az új kultuszt is. – Néhány vitatható adalékot nem tekintve – pl. felesége hirtelen haláláról (24,18) – a sorsáról nincsenek adataink.
