Gáza
Gáza (héb. ’az erős’?): kánaáni város, a D ® Damaszkusza, a gabona, bor, ezüst és fűszerféle fontos lerakati helye. Az ® amarnai levelekben és az egyiptomi szövegekben is szerepel; már a Kr. e. 18. sz.-ban nagy raktárai voltak itt a sábaiaknak; a vidék mindvégig megőrizte arab jellegét. A MTörv 2,23 az avvitákat tekinti őslakosoknak. III. Tuthmószisz korától az egyiptomiak palesztinai és szíriai vállalkozásainak kiindulópontja. I. Szeti megerősítette a várost. Kr. e. a 13. sz.-ban elfoglalták a filiszteusok (Bír 16,1.21; 1Sám 6,17). Józs 15,47; Bír 1,18 Júda birtokának mondja, de még Salamon és Hiszkija idejében (1Kir 5,4; 2Kir 18,2) harcolniuk kellett érte Izr. fiainak. III. Tiglat-Pilleszer korától az asszíroké, de állandóan védelemre szorult (lázadások, Egyiptom). Végül Nechónak sikerült elfoglalnia (Jer 47,1.5). Kr. e. 529: Kambüszész ostromolta; Kr. e. 322: Nagy Sándor vette ostrom alá. Ettől kezdve hellén város volt, de a zsidók ismételten (Kr. e. 145 és 96) megtámadták (1Mak 11,61). ApCsel 8,26: Jeruzsálemből elhagyatott út vezetett ~ba. A nabateusok korában (különösen Kr. e. 30–Kr. u. 40) jelentős volt a ~ból Petrába vezető kereskedelmi út. 1Krón 7,28: ~ helyett Aja szerepel. Ma Ghazze.
