Habakuk könyve
Habakuk könyve, Hab: protokanonikus ósz-i prófétai könyv, a 8. a ® kispróféták sorában. – I. Keletkezése. A fölirat (Habakuk próf. imája) vsz. későbbi időből való. Nem kétséges, hogy a Hab 1,2–4-nek az 1,12–17 a folytatása (sirató); a közbülső részt (1,5–11) nagyon korán bizonyos fokig zavaró betétnek tekintették; némelyek ki is húzták, mások máshova (a 2,4 után) iktatták be a szövegbe v. helyesbítették (1,6: a káldeusok helyébe a makedóniaiakat = kitteusokat iktatva). H. Schmidt szerint az 1,2–4+12–13a+3,17–19 egyéni panaszdal, amelynek kifejezetten jogi terminológiáját nem lehet idegen hatalomra vonatkoztatni, így a panaszdal máshova tartozik, nem a próf.-tól való, valaki más illesztette a kv. elejére és végére. Ma visszatérnek az exegéták ahhoz a fölfogáshoz, hogy az 1–2. f. egységet alkot. Ami a 3. f.-et illeti: a fölirat, a hozzáfűzött utasítás, valamint a selah kifejezés (3,3.9.13) alapján liturgikus használatra lehet következtetni. Egy ideig úgy gondolták, hogy egy kultikus használatra szánt énekeket tartalmazó kv.-ből került ide, de aztán az a nézet vált általánosabbá, amely szerint épp fordítva: Habakuk próf.-tól vette át a himnuszt a liturgia, s talán kiegészítette a befejező résszel (3,17–19). Az, hogy az 1QpHab csak az 1–2-re vonatkozik, még nem szól a 3 hitelessége ellen. E fejezet eltérő műfaja kevésbé felelt meg az allegorizálásnak. – Keletkezése időpontját illetően eltérnek a vélemények. Némelyek a káldeusokat másként olvassák, és ebből következően a perzsa, makedón időből, sőt a Makkabeusok korából valónak gondolják. Az exegéták zöme azonban kitart a káldeusok olvasata mellett, és a káldeusok elődeit, az asszírokat v. Nechó fáraót, ill. magukat a káldeusokat érti a támadókon. Eszerint ~ Kr. e. 600 k. keletkezhetett. – II. Tartalma. A próf. 2 panaszára (1,2–4,12–17) ad Jahve választ (1,5–11; 2,1–5); a 2. válaszhoz 5 jaj (= átok) csatlakozik (2,6–20); mindegyik jajnak valamilyen törv.-sértés az indítéka, az utolsó kivételével (2,18–20), amelyet némelyek nem tartanak eredetinek. Ezután egy himnusz (mások szerint himnikus formába öltöztetett látomás) következik Jahve dicsőítésére, aki megmutatkozik a bűnösökkel szemben (3). – III. Tanítása. A próf. üdvösséget hirdet: a népet nem fenyegeti, nem figyelmezteti, a szorongatás kívülről éri őket. A Jozija által kezdeményezett megújulás után kemény próbát kellett a nép hitének kiállnia. A próf. panaszkodik, hogy Isten elnézi az ellenség garázdálkodását. 2 válaszában Jahve rámutat igazságosságára: hívei fölött tartja kezét, egy erőszakra és gőgre alapított birodalom soha nem maradhat fenn színe előtt (1,11; 2,4). Ez arra indította Habakukot, hogy átkot szórjon az elnyomókra (2,6–20), Isten iránt pedig rendíthetetlen bizalmat tanúsítson (3). Jövendölése magvát a 2,4 tartalmazza: az igaz élni fog hűsége, Jahvéhoz való ragaszkodása jutalmául. Erre épül Pálnak a hitre vonatkozó tanítása (Gal, Róm). – Szövegkritikailag figyelmet érdemel az a Habakuk-tekercs, amely az 1. sz. kumráni barlangból került elő (1QpHab). Tartalma: Hab 1–2 (idézet formájában), allegorikus magyarázattal; ® Kumrán.
