Isten Báránya
Isten Báránya (lat. Agnus Dei): Keresztelő János két ízben így nevezte meg Krisztust, az egyik alkalommal azzal kiegészítve, hogy „Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29). A szimbolikus megnevezésnek mind az eredetét, mind pedig tkp.-i értelmét vitatják. Némely, többé-kevésbé hagyományosnak tekinthető vélemény szerint az ~ Krisztust, mint az Isten által küldött bárányt van hívatva elénk állítani, akit a világért föláldoznak, és aki így levezekeli és elveszi a világ bűnét. Ebben az értelmezésben Keresztelő János tanúságtétele egyszersmind jövendölés is Jézus megváltást hozó, a világnak üdvösséget szerző haláláról; a kép maga Iz-ra (53,7: az ® Isten szolgája nem nyitotta ki a száját, mint a juh, amelyet leölésre visznek) vezethető vissza v. a zsidó kultuszra; ez utóbbi esetben a szokásos reggeli és esti áldozatra is (Kiv 29,38–41), a húsvéti bárány (® húsvét) föláldozására is lehet gondolni. De a Jn 1,29.36 hagyományos értelmezésének nehézsége, hogy a tárgyalt szavak Keresztelő János ajkáról hangzanak el, akinek a szinoptikusok által megőrzött beszéde alapján aligha tulajdoníthatunk olyan Megváltót, amelyet a kép sugall. A legrégebbi ev.-ok szerint Keresztelő János tudvalevően bíróként állítja elénk a Megváltót. Sok nem katolikus exegéta a hely (1,29.36) hitelességét is kétségbe vonja és úgy gondolja, hogy az evangélista Krisztus megváltó halálát illetően a maga véleményét adta Keresztelő János szájába. M.-J. Lagrange megkísérli a nehézséget kiküszöbölni: Aranyszájú Szt. János és Szt. Ágoston nyomán a bárányt az ártatlanság, a bűntelenség jelképének tekinti; eszerint a bűn elvétele nem Jézus megváltó halálára utalás (ez Keresztelő János előtt még ismeretlen fogalom volt), hanem csak azt van hívatva érzékeltetni, hogy a Messiás az igazságot érvényesíti a világban, s ezzel megtöri a bűn hatalmát, háttérbe szorítja a bűnt. Burney nyomán J. Jeremias az eredeti arám szövegre hivatkozik, ahol a talja szó éppúgy lehet ’bárány’, mint ’szolga’ értelmű; következésképpen az ~ eredetileg az Isten szolgájának arám megfelelője lehetett, így Keresztelő János nem tért el attól a képtől, amelyet Iz rajzolt az eljövendő Megváltóról. Az ősegyh. v. maga Keresztelő János az ~ megnevezést az amnosz kifejezéssel adta vissza, erre vezethető vissza János evangélistának a gondolata, ti. hogy Krisztus az igazi húsvéti bárány (vö. Jn 19,36). Ez a magyarázat tehát különbséget tesz a között a jelentés között, amelyet a kifejezés Keresztelő János ajkán eredetileg hordozott (az Isten szolgája sokak bűneit viseli és vezekel értük a szenvedéseivel; vö. Iz 53,11: LXX) és aközött az értelem között, amelyet a 4. ev.-ban kapott az ~ (= a húsvéti bárány, aki vérével levezekli a világ bűneit). R. Schnackenburg a következő módon keresi a megoldást: Jánosnál a húsvét hatására és talán abból következően is, hogy a talja kettős értelmű szó, az Isten szolgájából ~ lett, az ~ kifejezés pedig mindkét kép tartalmának hordozójává vált, a két típus mintegy összeolvadt benne egymással. Némileg megerősíti ezt a föltevést, hogy Keresztelő János egy másik helyen (Jn 3,31–36) szintén jánosi módon beszél Krisztusról (ezzel szemben vö. 3,27–30). De azért Keresztelő Jánosnak a Messiással kapcsolatos elgondolásait nem szabad csupán a Messiás várására korlátozni; annál kevésbé, mivel a keresztény igehirdetés is éppúgy vallja Jézusról azt, hogy áldozat, mint azt, hogy bíró. – Az ApCsel 8,32 (= Iz 53,7) és 1Pét 1,19 az ártatlanság és az áldozat fogalmát összekapcsolva szintén bárányhoz hasonlítja Jézust. De főleg a Jel-ben szerepel gyakran (összesen 30-szor, pl. 5,6.8.12) a bárány (gör. arnion) a föláldozott és megdicsőült Krisztus jelképeként.
