Júdás áldozása
Júdás áldozása: A 4 ev. közül egyik sem tagadja, de nem is állítja, hogy Karióti ® Júdás részesült a tizeneggyel az Eucharisztiában. Az is kérdéses, hogy az utolsó vacsoráról szóló beszámolótól várható-e erre vonatkozó adat Mk/Mt – a vacsora előkészítéséről szóló bevezető rész után – csak Júdás árulásának bejelentéséről és az Eucharisztia megalapításáról tudósít; az utolsó vacsora lefolyásáról nem nyújt részletes leírást. A 2 rész eredetileg nem is tartozott össze. Így nem csodálkozhatunk, hogy sehol nem szerepel a leírásban, hogy az áruló elment. Ha azonban az ev. előtti hagyomány v. Mk/Mt beillesztette a szenvedéstört.-be a 2 részt, talán mégis arra gondolva tette, amit Júdás az árulás bejelentése után cselekedett. Bizonyos, hogy a sorrendet nem szabad egyszerűen időbelileg nézni. Lehetséges, hogy épp azt volt hivatva eldönteni, hogy az áruló részesedett az Eucharisztiában. Ehhez a közösség és az istentisztelet tisztaságáról való gondoskodás szolgáltathatta az alapot. – Lk esetében egészen más a helyzet. Lk sem szól ~ról, de fordított sorrendben számol be Júdás árulásának bejelentéséről és az Eucharisztia alapításáról. Ezt a sorrendet éppoly kevéssé kell hagyománytört.-ileg eredetinek tekinteni, mint a Mk/Mt-ban szereplő egymásutániságot, de a plén fordulat, amellyel Lk az általa oly szívesen alkalmazott módon az árulás bejelentését szorosan összekapcsolta az Eucharisztia alapításával, egész pontosan: Jézus Oltáriszentséget alapító szavaival, ugyanakkor azonban határozottan el is különítette, mégis arra enged következtetni, hogy Lk szerint az áruló is részesedett az asztalnál Jézus testévé és vérévé változtatott kenyérből és borból (Lk 22,20 kk.). – Jn az utolsó vacsora leírásakor szembeötlő módon nem tudósít az Eucharisztia alapításáról, de aligha szabad ezt hiányosságnak tekinteni, ill. Jn-ban olyan hézagot keresni, ahova az Eucharisztia alapításának tört.-ét be lehetne illeszteni. Ennek a Jn egysége és irodalmi jellege egyértelműen ellene szól. Mégis a Jn 13,18 világos utalás ~ra: Jézus a Zsolt 41,10 idézésével érzékeltette Júdás árulását („Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem”). A zsoltárrészlet Jn-beli gör. fordítása a véletlen műveként aligha értelmezhető, nagyon szoros kapcsolatot mutat Jézus azon beszédének 2 mondatával, amelyben az Eucharisztiát megígérte (Jn 6,53.58c); e mondatokban az eucharisztikus kenyér megrágására utaló kifejezés szerepel; ez mintegy utalás arra, hogy Júdás megrágta az eucharisztikus kenyeret. De lehet arra is hivatkozni, hogy a gör. pszomion kifejezés, a falat megfelelőjeként, amelyet a 13,23–27 szerint Jézus Júdásnak nyújtott, a koinéban (® bibliai görög) csak kenyeret v. húst jelölhetett, tehát, hogy Júdás nemcsak az előzetesen fogyasztott eledelből részesült, hanem a tényleges étkezésen is jelen volt. Legalábbis az eucharisztikus kenyérből, amelyet Jézus az utolsó vacsorán a főétel előtt tört meg és nyújtott oda a tanítványoknak, részesült.
