Királyok könyvei
Királyok könyvei, Liber regum, Kir: protokanonikus ósz-i történeti könyvek. – I. Elnevezésük. A héb. kánonban egy kv., tartalma alapján Melachimnak (’királyok’) nevezték, de nem tört.-i, hanem próf.-i kv.-nek tartották, és a korábbi próféták kv.-csoport 4. kv.-eként tartották számon. A LXX: a Sámuel könyvekkel összetartozónak tekintették és ez után besorolva Baszileión gamma, delta ’Királyságok 3–4 kv.’-ének nevezték. A Vg átvette annyi változtatással, hogy királyság helyett királyokat mond és Királyok 3–4. kv.-ének nevezte. Amikor a Sámuel kv.-eket különválasztották, a Királyok első kv.-e (1Kir) és a Királyok második kv.-e (2Kir) nevet kapták. A nemzeti fordítások ma általában ezt használják. – II. Keletkezésük. A ~ szerzője kifejezetten mondja, hogy forrásokat használt. Saját ® deuteronomikus stílusa világosan felismerhető, sőt a legtöbb leírásból az is kivehető, hogy az általa említetteken kívül még más forrásokból is merített. A próf.-król szóló részleteknek abban a formában, ahogy a ~ tartalmazzák őket, már előbb is létezniük kellett, mégpedig írott formában, de azokból a forrásokból, amelyeket a szerző említ, nem származhatnak, ezenkívül az évkv.-ek és a próf.-kkal kapcsolatos tört.-ek közti különbség irodalmi szempontból igen nagy. Mindebből következően a ~ szerzője inkább szerkesztő volt, mint író a szó valódi értelmében; még ha valahol szóhoz is jut, általában akkor sem nyújt semmi újat, csupán a saját véleményét fűzi hozzá ahhoz, amit forrásai alapján előzőleg közölt. Más szóval kommentátor is. – Minthogy a szerző Júda királyait mindig aszerint ítélte meg, hogy milyen magatartást tanúsítottak a számára gyűlöletes ® magaslati kultuszt illetően, többen (pl. R. de Vaux is) arra az álláspontra helyezkednek, hogy közvetlenül Jozija reformja után írta művét, aki a magaslati helyeket lerombolta, az ott folyó kultuszt megszüntette. Lehetséges, hogy a kultusznak Jozija uralma alatt lezajlott központosításáról is ő írta a beszámolót; valaki, aki szellemileg közel állt hozzá, Jozija halála után folytatta a tört.-et ugyanabban a szellemben, amilyenben elődje írta. E nézet ellenében, amelyet már A. šanda föladott, az az érv nyom legtöbbet a latban, hogy a ~ szerzőjének tört.-szemlélete és tört.-i pragmatizmusa nem engedhette meg, hogy olyan történelmet írjon, amely kezdettől fogva nem a D-i ország pusztulásának bemutatására irányult, hiszen épp a D-i ország veszte igazolta legkézzelfoghatóbban tört.-szemlélete helyességét. A szerzőnek e minden izr.-t megrázó eseményeknek a hatására kellett művét írnia, tehát Kr. e. 587 után, és ebben az időben ki is válthatott olyan hatást, amilyet kívánt. A zsidó és keresztény hagyomány ezért sokáig Jeremiásnak tulajdonította a ~t. Nyelve és a benne foglalt gondolatok gyakran valóban megegyeznek Jeremiáséival. Vsz. Palesztinában írta szerzője a ~t, és mint Jeremiás, ő is azok közé tartozott, akiket nem hurcoltak el. Ez nem zárja ki azt, hogy a kv.-et egy későbbi kéz átdolgozta. – III. Tartalom. A ~ Júda és Izr. királyainak tört.-ét tárják elénk Dávid halálától Jeruzsálem pusztulásáig (Kr. e. 586); ezen kívül még a fogság idejéből is tartalmaznak néhány rövid részletet. A királyok uralkodásáról szóló leírások fölépítése: – 1. a trónra lépés idejének meghatározása a szomszédos országban uralmon lévő király uralkodása X. évének megadásával (szinkronizmus); – 2. a király életkora uralomra lépésekor (csak Júda királyai esetében); – 3. az uralkodás időtartama; – 4. anyjának neve és eredete (csak Júda esetében); – 5. megítélése teol.-i szempontból; – 6. részletesebb forrásra hivatkozás; – 7. halála és a hely, ahol eltemették; – 8. az utód. Ebbe a keretbe illeszkednek bele a fontosabb események; a sémától eltéréssel csak akkor találkozunk, ha ennek valami különös oka van. A vázolt keretbe beletartozó adatokon kívül a ~ nagyobb f.-eket is felölelnek; ezek nyilvánvalóan régebbi forrásokból erednek: – 1. Beszámoló Dávid utolsó napjairól 2Sám-hez csatlakozóan (1Kir 1,1–2,11) és Salamon tört.-e (2,12–11,40); végül utalás még egy másik, részletesebb forrásra: Salamon tört.-ének kv.-ére (11,41). – 2. Próf.-i eredetű tört.-ek: – a) néhány epizód Jerobeám király életéből (12,1–14,18); – b) Illés és Elizeus tört.-e (17–19,21; 2Kir 1,1–16; 2,1–25; 3,2–8,5; 9,1–31; 13,14–21); – c) Acháb háborúi (1Kir 20,1–43; 22,1–38); – d) Izajással kapcsolatos tört.-ek (2Kir 18,13–20,19). – 3. A szerző saját művének a törv.-könyv megtalálásáról (® Hilkija) és Jozija reformjáról szóló beszámoló (22,3–23,24) tekinthető. Föltehető, hogy szemtanúként írta le az eseményeket. – Jóllehet a ~ sok időrendi adatot tartalmaznak és így elvben meg kellene lennie a lehetőségnek arra, hogy a királyok uralkodásának és a különféle eseményeknek az idejét a mi időszámításunkra átszámítsuk, mégis a sok e kérdésnek szentelt vizsgálat ellenére sem vagyunk abban a helyzetben, hogy a szöveg módosítása nélkül megnyugtató megoldást találjunk. A ~ forrásainak időrendi adatai több évszázadra terjednek ki; ez alatt több egymástól eltérő időszámítást is alkalmazhattak, amit utólag csak nagyon hipotetikusan lehet megállapítani. Ezen túlmenően az adatok eleve 2 országból valók. Az egyetlen, amire biztosan lehet támaszkodni, az az asszír és babilóniai tört.-mel való egyidejűség (szinkronizmus); ehhez az asztronómia elég megbízható segítséget nyújt. – IV. Teológiájuk. Ha a ~ a modern ® történetírás követelményeivel szemben nem állják is meg minden szempontból a helyüket, ha egyenetlennek bizonyulnak is, és nem is teljesek, mégis az első összefüggő és áttekinthető tört.-i művet alkotják, amely az ősi Közel-K-en fönnmaradt. Ami a ~n kívül még megőrződött, a Krónikák könyvét (szintén Izr. és Júda területéről), valamint a királyok saját magukat dicsőítő föliratait nem tekintve, csupán általánosságokat tartalmaz. Hogy ezt az első tört.-i művet épp Izr. fiai közül írta valaki, az azzal függhet össze, hogy Izr. fiainak istenfogalma jutott el olyan szintre, amely lehetővé tette, hogy Istenben fölismerjék a ® történelem voltaképpeni urát, a történelmet pedig üdvösségtört.-nek fogják föl, vagyis úgy értelmezzék, mint Istennek az emberrel kapcsolatos tervét, ill. ennek a tervnek megvalósulását. Az így értelmezett tört.-ben Izr. – ® kiválasztása és a vele kötött ® szövetség folyományaképpen – központi szerepet játszott. Izr.-en belül Dávid családja töltött be kivételes szerepet, mert ígéretet kapott a fönnmaradásra és a messiási jövőre. Amikor a szerző Izr. tört.-éből valamit leír, azt mindenekelőtt azért teszi, hogy megmutassa: a szövetséghez való hűségből áldás fakad (a nép boldogul), a hűtlenség viszont bűnhődést von maga után. Még ha magukról a királyokról ír is, akkor is Nátán próf. jövendölése lebeg a szeme előtt (2Sám 7). Ez nyomja rá bélyegét az egész műre. A szerző újra meg újra visszatér rá, idézi v. saját szavaival adja vissza. Nyilvánvalóan benne látja megfogalmazva azt az elvet, amely a júdeai királyok hosszú történelmének egységét és jövőjét biztosítja. Minthogy azonban a királyok zöme nem felelt meg az eszménynek, sőt bűneik miatt nemegyszer veszedelembe sodorták Jahve népét és veszélyeztették a Jahve-kultuszt is, a szerző ellensúlyozásként ismételten szóhoz juttatja a próf.-kat.
