közbenjáró
közbenjáró: Az ÓSz-ben a népből kiemelt egyetlen ® közvetítő és szószóló Isten színe előtt; nem tartozott bele a „mi”-be; imádsága szenvedélyes küzdelem az Istennel, közvetlenül kieszközli a bűnösnek a bocsánatot, a baba jutottnak a segítséget. A régebbi idők ~i: Ábrahám (Ter 18,22–32), a szövetség közvetítői (Mózes: Kiv 17,11 kk.; 32,10–23; 33,11–17; 34,9; Szám 11,2; MTörv 9,12–29; Józsue: Józs 7,6–9; Sámuel: 1Sám 7,5–9; 12,19–23; vö. Ez 15,1; a király: 1Kir 8,22–53), a próf.-k (1Kir 17,20 kk.; 2Kir 4,18–35; Jer 37,4; 42,1–4; Ám 7,2.5). Mintegy Hiszkija korától a ~ az előimádkozó szerepét tölti be, aki a mi névmást használva a nép tagjai közé számítja magát; imájának kötött a formája, és nincs közvetlen szabadító hatása (Ezd 9,6–15; Neh 1,5–11; Tób 3,2–6; Eszt 14,3–19; Jud 9; Zsolt 51,20; 122,6–9; Bár 1,15–3,8; Dán 9,3–21). Ezért égi ~kat keresnek, akik közelebb állnak Istenhez, mint az élő emberek (Isten trónja elé került igazak: 2Mak 15,12 kk.; angyal: Jób 33,23–26; Zak 1,12). 1Sám 12,23 és Ez 13,5; 22,30: a közbenjárás Isten emberének és a próf.-nak kötelessége; Jer 27,18: az igaz ismertetőjegye: A ~ próf. Isten büntető ítéletének v. valamely – a népet, ill. bizonyos embereket közvetlenül fenyegető – veszedelemnek az elhárítására törekszik. A közbenjárás feltétele a ~ ® szolidaritása a bűnösökkel v. bajban lévőkkel, ill. a bűnbánat, mely nélkül Isten még nagy emberei, szolgái közbenjárását is elutasítja (7,16; 11,14; 14,11; 15,1). 2Mak 12,42–45: közbenjárás a halottakért. – II. Az ÚSz-ben Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között (1Tim 2,5), aki nem a bűnösök közül való, így nem kell soha úgy imádkoznia, hogy mi. Kéri az Atyát, erősítse meg Pétert hitében (Lk 22,31 kk.), hogy tanítványai egy legyenek a szeretetben (Jn 17); sőt a kereszten még ellenségeiért is közbenjár (Lk 23,34). A megdicsőült Krisztus arra kéri az Atyát, hogy küldje el a tanítványoknak a Szentlelket (Jn 14,16), és közbenjár értünk az Atyánál (Róm 8,34), mint a főpapunk (Zsid 7,25). 1Jn 2,1: Ő a tanítványok szószólója az Atyánál (Paraklétosz, ® Vigasztaló; vö. Mt 10,32 kk.; Lk 12,8 kk.). A Róm 8,26 szerint a Szentlélek is – és szószóló, aki gyöngeségünkben segítségünkre siet. Az egyetlen közvetítőre, Jézus Krisztusra hivatkozva az ap.-ok és munkatársaik is közbenjárnak a hívőkért (1,4; Ef 1,16 kk.; 3,16–20; 1Tesz 1,2; 2Tesz 3,5.16 és 2Tim 1,3); ugyanígy imádkoznak viszont a hívők is az ap.-okért és az elöljárókért (ApCsel 12,5.12; Róm 15,30). A keresztények ~ imája enyhületet jelent a szenvedőknek (Jak 5,14 kk.). Jézus parancsa (Mt 5,44) és példája (Lk 23,34) szerint a tanítványok is imádkoznak üldözőikért (ApCsel 7,60).
