közösség
közösség: 1. ® Egyház. – 2. az ÚSz-ben a Krisztussal való életközösség a végső időben (Mt 24,51 kk.; Lk 10,42; Jn 13,8; Kol 1,12; Jel 20,6; 21,8; 22,19). Az ismételten előforduló metokhé a. m. részesedés a közös dolgokban, a koinonia pedig a. m. részesedés a közös tevékenységben. Ez utóbbinak ’életközösség’ jelentése is van (pl. 2Kor 3,1.14; 6,4). Volt olyan vélemény, hogy Pálnál a ~ fogalom sajátos vallási tartalmat kapott, de ez nem állítható komolyan: a kifejezések annyira körülhatárolatlanok, hogy Pál néhány kivételt nem tekintve indíttatva érezte magát közelebbi meghatározásukra. A mélyebb vallási értelem ezeken a közelebbi meghatározásokon alapszik, nem maguk a kifejezések hordozzák. A keresztények részesei az ev.-nak (Fil 1,5), a Szentléleknek (2Kor 13,13: itt nem Szentlélek létrehozta ~ről van szó), és a megdicsőült Krisztussal való ~re kaptak meghívást (1Kor 1,9; vö. 1Tesz 4,17), arra, hogy részük legyen az üdvösség javaiban az ev. hirdetése jutalmául (1Kor 9,23), azzal a feltétellel, hogy a Krisztussal való feltámadást, valamint az örök dicsőségben vele való együtt élést és uralkodást szenvedésnek, meghalásnak és eltemetésnek kell megelőznie (Róm 6,4–8; 8,17; 2Kor 7,3; Ef 2,5 kk.; Kol 2,12 kk.; 2Tim 2,12). A dicsőségben való részesedés tehát feltételezi az Úr szenvedésében való részesedést (Fil 3,10; 1Pét 4,13; vö. 2Kor 1,5.7; Kol 1,24; 1Pét 5,1). 1Kor 10,16–21: az Eucharisztiának áldozati lakomaként való leírása és a zsidó, valamint a pogány áldozati lakomával való egybevetése során a koinonia elsősorban szintén részesedésre utal: a keresztények a kenyér és bor révén, amelyet esznek és isznak, Krisztus feláldozott testében és kiontott vérében részesednek (11,24.27.29). Az áldozati lakoma ~et teremt a bálványokkal is (11,21; vö. Iz 44,11; Oz 4,17), az oltárral is. Érdemes felfigyelni rá, hogy Pál a 2. helyen nem Istennel való ~et említ, mert ez a kifejezés ellenkezett volna a zsidók Istenről alkotott fogalmával (transzcendencia). Ennek ellenére a metafora az Istennel való egyesülés gondolatát foglalja magában, ha Pál nem közvetlenül, hanem közvetve (oltár) fejezi is ki. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a hellenista áldozati misztika nem hatott Pálra. A hívők ~ének gondolata (2Kor 11,17) a zsidó felfogáson alapul, amely szerint az egy asztalnál ülők mindnyájan összetartoznak, ~et alkotnak (vö. Sir 6,10). 1Kor 10: itt sem helyénvaló a részesedés fogalmát túl szűken értelmezni. A hitben való (Filem 14.17) és az ugyanazon lelki javakban való részesedés lelki ~et teremtett a keresztények között (Fil 2,1), amely elsősorban javaik megosztásában és kicserélésében öltött testet. Ha a pogánykeresztények részesedhetnek a jeruzsálemi anyaegyh. lelki javaiban (Róm 15,27), akkor szükségében is ~et kellett vele vállalniuk, tevékeny módon (Róm 12,13; vö. Fil 4,14 kk.; Zsid 10,30), az adás és kapás törv.-e értelmében (Fil 4,15) jótékonykodva (Gal 6,6; Zsid 13,16); a koinonia tehát az utóbbi helyeken már nem ’részesedni’, hanem ’részesíteni’. Az adásra, megosztásra való készség pl. a jeruzsálemi egyh. javára való gyűjtésben nyilatkozott meg (2Kor 8,4; 9,13; vö. 1Kor 16; Gal 2,10). A koinonia az ÚSz-ben csak 2 helyen szerepel önállóan: a 2,9 egyszerűen ’egyetértés’ értelemben él vele, az ApCsel 2,42-ben (vö. 2,44) pedig a közös életet, egyebek közt a vagyonközösséget kell rajta érteni. Még János evangélista is, aki gyakran szól a híveknek Krisztussal és az Atyával való bensőséges kapcsolatáról, valamint a hívek egymással való ~éről, a koinonia szót hozzávetőleges értelmében (1Jn 1,3.6 kk.) használja, és éppen ezért jelzővel teszi határozottabb értelművé.
