leviatán
leviatán: mitológiai alak, amely az ÓSz-ben csak a költői nyelvben fordul elő és a romlás erőit személyesíti meg. Tengerben élő hétfejű sárkányként az ® ősvízzel együtt (vö. Zsolt 89,10; Hab 3,8) fellázadt Jahve ellen, de Jahve szétzúzta a fejét (Zsolt 74,14 kk.). Máskor úgy jelenik meg mint gyors tengeri kígyó, mint tengeri sárkány (Iz 27,1; vö. Jób 26,13). A ~nak ez a leírása megegyezik az ugariti mitológiai szövegek egyik helyével: ’a gyors kígyó, a megsebzett kígyó, az erős hétfejű’; az ltn-t – az ugariti szövegekben – az aszály és a halál istene (Mot) elleni harcban átszúrja az esőt adó Baalnak egy szolgája; arra lehet tehát következtetni, hogy a ~ a föníciai mitológiából került bele bajt, romlást hozó szörnyként az ÓSz-be. – Jób 3,8 a ~t az égen a nap elsötétedésének előidézőjeként állítja elénk; lehetséges, hogy a szerző az égi sárkányra gondolt, amely népi elképzelés szerint elnyeli a napot v. a holdat (vö. 3,4 kk.). A Zsolt 104,6 szerint a ~ hatalmas tengeri szörny, amelyet Jahve játszani, kergetőzni teremtett: Jahve szuverén hatalmának érzékeltetése. Egy Tell Asmarból való régi pecséten látható egy hétfejű sárkány, amelyet 2 isteni alak megfékez. A tengeri szörny az Izr. határain túli kozmogóniában Isten-ellenes hatalom, de Izr. fiainak felfogásában Jahve rákényszeríti, hogy beleilleszkedjen az általa szabott rendbe. – Jób 40,25–41,26: itt a ~ a ® krokodilra utal. – A zsidó apokrif irodalom szerint Isten a ~t a nagy víziállatokkal az 5. napon teremtette; életben fog maradni, hogy az eljövendő világban eledelül szolgáljon a boldogoknak (4Ezd 6,49–52, Baba bathra 74b; Bár [szír] 29,4).
