lopás
lopás: I. Jogi szempontból a ~ Izr.-ben nem a büntető-, hanem inkább a polgári jog körébe tartozott. Aki lopott, azt csak kártalanításra kötelezte a törv., a büntetés mindössze annyi volt, hogy az okozott kárnál nagyobb jóvátételt kellett fizetni. Ha valaki pénzt, értéket v. állatot lopott, amelyet épségben megtaláltak nála, akkor a lopott holmi kétszeresét kellett kártalanítás címén fizetnie a tolvajnak; ha a lopott jószágban kár esett, a szarvasmarha ötszörösét, a juhok négyszeresét kellett jóvátételként fizetni (Kiv 21,37–22,7). A Péld 6,30 kk. (és LXX: 2Sám 12,6 is): kétszeres kárpótlást kíván, ebből a tulajdonviszonyok megerősödésére és fejlettebb társadalmi viszonyokra következtethetünk. Izr. fiainak ez a ~sal kapcsolatos enyhe törv.-e nagymértékben eltért a babilóniai szigorú előírásoktól, amelyek sokkal nagyobb mérvű kártalanítást írtak elő, és nemegyszer halálbüntetést is kiróttak. Hogy Izr.-ben az éjszaka tetten ért tolvajt meg lehetett ölni (Kiv 22,1), az talán a szigorúbb babilóniai törv.-ek hatására vezethető vissza. – II. A ~ erkölcsileg, még ha a szükség vitt is rá valakit (Péld 30,9; vö. 6,30), súlyos bűnnek számított (a ® Tízparancsolatban: Kiv 20,15; MTörv 5,19; Lev 19,11). A. Alt úgy véli, hogy a Tízparancsolatban emberrablásról van szó. M. Gottstein ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez talmudista felfogás. Jer 7,9: a ~ a gyilkosság, a házasságtörés és a hamis eskü mellett szerepel. A ~t annyira szégyenletes dolognak tartották, hogy az ósz-i antropomorfizmusokban sehol nem találkozunk vele. – Az ÚSz megerősíti az ósz-i törv.-t (Mk 10,19; Lk 18,20; Róm 13,9; 1Kor 6,10; Ef 4,28; 1Pét 4,15), megveti a ~t, de nem annyira aggályos: minden további nélkül felhasználja hasonlatul. Az Emberfia úgy érkezik mint éjjel a tolvaj (Mt 24,43); az Úr napja (1Tesz 5,2.4; 2Pét 3,10) és maga az Úr (3,9–10; Jel 3,3; 16,15) szintén. Az ÓSz-ben szembeötlő, hogy Isten szava ~ tárgya lehet: a hamis próf.-k ellopják egymástól (Jer 23,30).
