nyolc boldogság
nyolc boldogság: a ® Hegyi beszéd bevezető része. Valójában nyolc fogalompár, melyek közül az első egy erény, a második a jutalma. Az erények a krisztushívők által teljesítendő feltételek, a jutalmak az ® Isten országának különböző összetevői (Mt 5,3–12, rövidebb formában Lk 6,20–26). Mt megfogalmazása (5,11 kk. kivételével) általános és személytelen, a hangsúly a belső magatartáson van (lélekben való szegénység, tisztaszívűség, igazság utáni éhség), a feltétel erkölcsi természetű, az ígért jutalom meg maga az ég. Lukács evangélista 2. személyben fogalmaz, s inkább az elesett, nyomorgó embereknek (éhezők, szomorkodók, üldözöttek) akar eszkatologikus vigaszt nyújtani. Mind a Mt, mind a Lk által választott forma ugyanazt az egy messiási küldetést feltételezi: Jézus által teljesedett be, amit már Izajás megjövendölt, ti. hogy a szegényeknek, azoknak, akik éheznek és szenvednek, a Megváltó szabadulást hoz. Mt-ban Jézus erre hivatkozik is, ezzel bizonyságát adja, hogy ő a megígért Megváltó. Lk-ban ez a krisztológiai vonatkozás nem szerepel. Lukács evangélistát inkább az a jutalom ragadta meg, amely a mennyben azokra vár, akik itt a földön szenvednek, szükséget látnak. Ez a 2. részből, ahol az áll, hogy a gazdagok és a jólétben élők nem örökölhetik az üdvösséget, egyértelműen kiolvasható. Vsz., hogy ebben a megfogalmazásban az is szerepet játszott, hogy a szenvedő hívők megütköztek a hitetlenek jólétén. Mt a ~ot (a Hegyi beszéd egészével összhangban, amelybe beillesztette) felhívásnak szánta a tökéletes életre. – A „boldogságok” számát illetően nem lehet teljesen világos képet alkotni. Mt kilencszer utal a fogalomra, de az 5,11 kk. valójában az 5,10-re vonatkozik, ha úgy tetszik, annak az általánosítása. Ágoston csak 7 boldogsággal számolt. M.-J. Lagrange szintén elképzelhetőnek tartja, hogy a 7 mint szt. szám belejátszhatott a tökéletes, teljes boldogság megfogalmazásába. Mások viszont csak azt a 4 boldogságot tekintik eredetinek, amely Mt-ban és Lk-ban egyaránt megvan, a többit (Mt-ban), miként a 4 jajt is (Lk-ban), az első idők buzgalmára vezetik vissza, s úgy kezelik, mint Jézusnak más alkalommal mondott szavait.
