özvegy
özvegy: Amikor egy asszony megözvegyült, felöltötte az egyszerű ~i ruhát (Ter 38,14.19; Jud 8,5; 10,3); erről bővebbet nem tudunk. Ha voltak gyermekei, akkor ezek tartották el, ellenkező esetben és ha nem számíthatott ® sógorházasságra, visszatért szülei házába. Megélhetési szempontból gyakran szükségessé vált egy második ® házasság, de erre sokszor nem nyílt lehetőség, némely esetben pedig tiltotta is a törvény: főpap (Lev 21,14), ill. pap (Ez 44,22) nem vehetett feleségül ~et. Így az ~asszony helyzete meglehetősen bizonytalan volt, és az árvákkal, valamint az idegenekkel azt a kategóriát képviselte, amelynek védelmében a próf.-k újra meg újra felemelték a szavukat (pl. Iz 1,17; Jer 7,6; Zak 7,10), és amelyet a törv.-nek is védenie kellett (Kiv 22,21 kk.; MTörv 10,18; 16,11.14; 24,19–21; 26,12; 2Mak 8,28–30). Azt, aki önként vállalta az ~en maradást, a Biblia szerzői dicsérik (Jud 8,4 kk.; Lk 2,36 kk.; 1Kor 7,39 kk.). Az ~ végső menedéke Jahve (Kiv 22,21 kk.; MTörv 10,18; Zsolt 68,6; 146,9; Mal 3,5). Az ősegyh.-ban támogatták az ~eket (ApCsel 6,1 kk.); Jak 1,27: az igazi, tiszta vallásosság az – felkarolása, megsegítése (vö. ApCsel 9,36–41). Lehetséges, hogy olykor egy-egy jómódú keresztény nő házában együtt éltek az ~ek egy asszony (diakonissza?) felügyelete alatt (1Tim 5,16). Ugyanígy lehetett az őskeresztény közösségekben egy egyházilag elismert ~i állapot is, amelynek megvoltak a feltételei (betöltött 60 év, egyszeri házasság, erényes élet) és a feladatai is (minden bizonnyal a szegény és beteg nők gondozása); az ~eknek szóló általános intelmek közt találunk erre utalásokat (5,9 kk.). Míg Ny-on ® diakonisszák vállalkoztak bizonyos egyházi feladatokra, K-en inkább ~ekkel találkozunk; hogy ez a 2 állapot, ill. szolgálat azonos volt-e, az eldöntetlen kérdés.
