Salamon
Salamon: Izr. legnevezetesebb királya (ur. kb. Kr. e. 965–926). Neve (héb. Selomo) némelyek szerint a Sálem (vö. Jeruzsálem) istennévvel függ össze; mások (M. Noth) a héb. salom ’jólét, boldogulás, egészség’ szóval hozzák kapcsolatba. 2Sám 12,24 kk.: Nátán próf. Jedidjának nevezte el (’Jahve kedveltje’), de ez a név később sehol sem szerepel; lehetséges, hogy a ~ ® uralkodói név. – I. Személye. Dávid és Batseba 2. (v. némelyek szerint, akik a 12,14–23 tört.-i hitelességét kétségbe vonják, az elsőszülött) fia. Ifjúkoráról nem tudunk semmit. Anyjának ® Cádok pappal, Nátán próf.-val és a sereg vezérével, Benajával közösen szőtt összeesküvése révén még Dávid életében trónra került, Adoniját háttérbe szorítva (1Kir 1). Ellenségeit kivégezték (Adonija, Joáb), félreállították v. száműzték (Ebjatár pap); Saul családjából a trón utolsó várományosát, Simit is ártalmatlanná tették (2,5–9.13–46). Trónra lépése után feleségül vette a fáraó egyik lányát. A Kir-nek ~ uralmáról adott képe (1–11; ennek kivonata: 2Krón 1–9) meglehetősen bonyolult irodalmi alkotás, amely szinte csak ~ építkezéseiről szól, így ~ 40 éves uralmát eléggé egyoldalúan mutatja be. A legkevésbé külpolitikáját ismerjük. Hadat nem viselt, a szomszédos népekkel (legalábbis kezdetben) békében élt (1Kir 5,4 kk.); így Egyiptommal (a fáraó lányával kötött házassága kezére juttatta Gézert: 3,1; 9,16), Föníciával (kereskedelmi szerződés, a határ kiigazítása: 5,1–12; 9,10–14), Ammonnal (házasság Naamával: 14,22), Arábiával (Sába királynőjének látogatása: 10,1–3). Később Edom Hadad idején (11,14–25) és Damaszkusz Rezon uralma alatt (11,23–25) visszaszerezte függetlenségét. Azt, hogy Izr. veszített az uralma alá vont területekből, a deuteronomikus szerkesztő ~ türelmének tulajdonította, melyet az idegen vallások kérdésében tanúsított. ~ belpolitikája elsősorban a központosításra irányult. Izr.-t (és Júdát?) felosztotta 12 kerületre; ezek egybeestek Izr. törzseinek területével és a még mindig fennálló kánaánita enklávékkal. A kerületek élére 12 kormányzót rendelt; ezeknek az volt a legfőbb feladatuk, hogy az adót és amit a királyi udvar számára be kellett szolgáltatni, behajtsák (4,7–19; 5,7 kk.). Vsz. ők állították azt a sok munkást is, akire ~nak építkezéseinél szüksége volt: ~ Izr. fiait éppúgy robotra kötelezte, mint az idegeneket (5,27 kk.); de egy másik leírás szerint csak az idegeneket (9,15.20–21.22). A ~ emelte épületek elsősorban az ország védelmére, ill. az udvar és a kultusz céljaira szolgáltak. Az ország védelmére ~ megerősítette Gézert, Bet-Horont, Baalatot, Támárt (9,16–19) és Jeruzsálemet (9,24; ® Milló), ezenkívül a seregét kiegészítette lovas harci szekerekkel és helyőrségi városokat alapított (9,19; 10,26: szekérvárosok, lovasvárosok; a régebben ~nak tulajdonított, óriási megiddói istállókat ma Acháb korából valónak tartják), és lovakat vásárolt Kilikiából (10,28 kk.). Az udvari építkezés jegyében emelte a királyi palotát a hozzá tartozó épületekkel, a ® libanoni erdei palotát, az oszlopcsarnokot, a tróntermet és egyiptomi felesége palotáját; mindezt hatalmas fal övezte. A külső leírás meglehetősen szűkszavú (7,1–12), a bútorzat v. az egyéb felszerelési tárgyak leírása – más összefüggésben – valamivel részletesebb (® trón: 10,18–20; étkészlet: 10,21). A kultusz központosítására ~ Jeruzsálemben új templomot építtatett és díszes kultikus tárgyakat készíttetett (7,13–51). Az építkezés föníciai mesterek felügyeletével folyt. A jeruzsálemi templom fölszentelésének ünnepe olyan fényes volt, amilyet Izr. addig nem látott; a hagyomány megőrizte ~nak a Templom felszentelésekor mondott szavait (8,12 kk.: „az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni. Ezért építettem hát házat neked hajlékul…”) és imáját is, deuteronomikus megfogalmazásban (8,22–53). A költségeket ~ tengeri-kereskedelmi vállalkozásainak jövedelméből (hajóépítés, hajózás, föníciai tengerészek foglalkoztatása: 9,26–28; 10,11.22), a vámok, valamint az egyéb beszolgáltatások emelése (10,15) és súlyos adók kirovása révén (5,1; 12,4) fedezte. A Jordán középső folyásánál föllendítette a fémművességet, de Timna rézbányái alaptalanul viselik ~ nevét. A népnek azt a törekvését, hogy minél nagyszerűbb alkotásokat tulajdonítson ~nak (~ „istállói”, „tavai”, „oszlopcsarnoka”) a kumráni réztekercs is tanúsítja, amely vízmű létesítését kapcsolja ~ nevéhez (3Q15 V,6.8. kk.). – III. Jelentősége. ~nak nem sikerült egy valóban egységes államot létrehoznia. Erős központosításával és súlyos adóival mindjárt kezdettől kiváltott bizonyos ellenállást, és táplálta a széthúzást (Izr.–Júda!), amelyet próf.-i körök kezdeményeztek, mert vallási téren nem értettek egyet ~ magatartásával (pl. más vallások, idegen kultusz megtűrése). Így ~ halála után megoszlott az ország. Csak vallási célra emelt épületei élték túl. Sir 47,13–22 dicsőíti is ~t, de el is marasztalja. Az ÚSz (nem tekintve a családfákat és a Salamon oszlopcsarnoka elnevezést) mindössze 3-szor említi (Mt 12,42: „itt nagyobb van, mint Salamon”; 6,29: „Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint…”; ApCsel 7,47: ~ mint a Templom építője). – IV. Irodalmi tevékenysége. Hogy ~nak több irodalmi alkotást tulajdonítottak, az annál érthetőbb, mivel ~ mint igazi K-i uralkodó valóban folytathatott irodalmi tevékenységet (1Kir 5,9–14; 3,16–27: a bölcs igazságtevőről szóló elbeszélés tárgya K-en általánosan el volt terjedve). Az ÓSz-nek ~ nevével összekapcsolódott kv.-ei közül kánoniak: Én, Préd, Bölcs és a Zsolt bizonyos darabjai. Ezeken kívül 3 apokrif irat fűződik nevéhez: 1. Salamon zsoltárai (SalZsolt): 18 zsoltárból álló gyűjtemény, amely héb. nyelven keletkezett, de gör. és másodlagosan szír fordításban maradt fönn. Mivel utalásokat tartalmaz az utolsó Hasmoneusokra, Pompeiusra és Nagy Heródesre, föltehető, hogy Kr. e. 63 és 30 között keletkezhetett, Palesztinában. – 2. Salamon ódái: 42 ódából álló gyűjtemény (a 2. óda hiányzik), amely a Kr. u. 2. sz.-ban keresztény-gnosztikus körökben keletkezhetett, minden bizonnyal gör. nyelven, némelyek szerint azonban valamelyik szemita nyelven. Nagyobbrészt szír fordításban maradt ránk, de a 11. óda gör.-ül is (Bodmer papirusz XI.). – 3. Salamon végrendelete (testamentuma): a Kr. u. 3–4. sz.-ban írhatta egy keresztény a zsidó eredeti alapulvételével; angyalokról és démonokról szól, regény formájában.
