szombatév
szombatév: a 7 évből álló ciklusban az utolsó, a 7. év. – 1. A Szövetség kv.-e előírta: a) A héb. rabszolgát 6 évi szolgálat után minden váltságdíj nélkül szabadon kell bocsátani. Ha azonban uránál akar maradni, akkor végérvényesen a rabszolgája marad urának (Kiv 21,2–6). – b) Hat év elteltével parlagon kell hagyni a szántóföldet, a szőlőt és az olajfást is; a 7. év termése a szegényeket és az állatokat illeti (23,10 kk.). Az évet a rabszolgaság kezdetétől v. a szántóföld stb. megművelésétől számították. – 2. A MTörv 15,12–15 hasonló módon határozza meg a rabszolga szabadon bocsátásának évét, de a rabszolgát nem szabad „üres kézzel” elengedni, el kell látni bőségesen a nyájból, a szérű és a sajtó terméséből. A föld parlagon hagyásáról itt nincs szó, ezzel szemben előírás az Izr. népéből való adósságának elengedése a 7. évben (15,1–3). A 7. év kezdete nem viszonylagos, hanem pontosan meghatározott, és az egész országban kihirdették. Aki vonakodott a 7. év közeledtével a rászorulónak kölcsönt adni, arra súlyos bűn nehezedett (25,21 kk.). – 3. A Papi irat (Lev 25,1–7.18–22) a 7. évet az Ígéret földjének, Kánaánnak elfoglalásától számítja; a ~ a nyugalom éve (szabbat) embernek, állatnak egyaránt; a föld termését át kellett engedni a szolgáknak és az állatoknak. A 6. évhez háromszoros termés áldásának ígérete kapcsolódik (25,21 kk.). – Sok ókori nép ugaron hagyta bizonyos időközönként a földet. (C. H. Gordon e szokás eredetét az éhínség következményeitől való félelemben keresi.) – Az egész ország nem tartott mindig általános ~et (vö. 26,34 kk.; 2Krón 36,21), ezt csak Júdából (1Mak 6,49.53) és Szamariából (ZsidTört 11,8.6) lehet kimutatni a Makkabeusok és Heródes (14,16,2) korában. Lev 25,8–11: itt a ~et illető törv.-t a ® jubileumi évvel kapcsolatos előírások követik.
