szüzesség
szüzesség: Az ÓSz-ben mint életállapot ismeretlen (® szűz). Csak a korai zsidóságban találkozunk – bár viszonylag ritkán – a nemi érintkezéstől való megtartóztatásnak bizonyos fokú megbecsülésével. Így Juditnak érdeméül számított, hogy miután özvegy lett, nem ment újra férjhez (Jud 16,22; vö. Lk 2,36). Az ® esszénusok az érzékek fölötti teljes uralmat kívánták a szekta tagjaitól és általában cölibátusban éltek; de Josephus Flavius (ZsidHáb 2,8,13) szerint volt egy csoportjuk, amely megengedte a házasságot. Úgy látszik, a kumráni szekta is magáévá tette azt a felfogást, hogy a szentül élésnek – legalábbis a végső időben – a lemondás más formáin kívül a nőtlenség is föltétele; 1QS: a tagok szűkebb körének nőtlenségét tételezi föl (® házasság). Ha viszonylag csak kevesen vállalták volna ezt az életformát, akkor Jézus példája nem maradhatott volna környezetében visszhang nélkül. – Keresztelő János és Jézus nőtlen életet élt. Mt 19,12: Jézus arról beszél tanítványainak, hogy vannak, akik a mennyek országáért önként lemondanak a házasságról (szó szerint: akik saját maguk ’férfiatlanították’ magukat; vö. 8,21 kk.; 10,37; 19,29 stb.: Isten uralmáért minden evilági, földi érdeknek háttérbe kell szorulnia); de ezt természetesen nem tudja mindenki felfogni. – Pál a parúzia szem előtt tartásával ajánlja a ~et (1Kor 7). Amint ő maga nőtlen életet él, a hívő keresztényeknek is ajánlja, hogy ne éljenek házaséletet (7,7; 8.26.37); a ~ fölötte áll a házasságnak (7,38.40, de vö. 1Tim 5,14); Pál azt szeretné, ha mindenki úgy élne, mint ő (1Kor 7,7), és mentes volna a gondoktól, amelyek a családi élettel együtt járnak (7,26.28.32; vö. Mt 24,19). Aki házasságban él, jobban belebonyolódik a világ dolgaiba, mint aki független, nem kötődik a házastársához, így osztatlanul az Úré lehet és az Úr kedvében járhat (1Kor 7,32–34). Az idők végén bekövetkező szorongattatásokra való tekintettel Pál még a házasoknak is ajánlja, hogy úgy éljenek, mintha nem volnának házasok (7,29). Csak engedményként (7,6) tanácsolja azoknak, akiknek nincs erejük az önmegtartóztatáshoz, hogy kössenek házasságot (7,2.9): nem követnek el vele bűnt (7,28.37). – Ugyanakkor a házaséletről való lemondáshoz szükséges erőt Pál a Lélek adományai közé sorolja az egyéb személyes hivatásokkal egyetemben (7,7), úgyhogy állásfoglalása (7) semmiképpen nem minősíthető a házasság lebecsülésének (vö. pl. Ef 5,21–23). A házasságról való lemondást Pál sehol nem parancsolja, sőt előfordul, hogy óva int a tévtanítóktól (1Tim 4,3), akik a házasságot kevésbe veszik. A ~et (cölibátust) Pál még azoknak sem írja elő, akik az egyh.-ban hivatalt töltenek be. 3,2.12; Tit 1,6 (és az ® özvegyeket illetően 1Tim 5,9): itt az ap. – a hagyományos értelmezés szerint – csak azt kívánja meg, hogy ha özvegyek lettek, ne kössenek újra házasságot, de ezek a helyek felfoghatók úgy is, hogy egyh.-i szolgálat szempontjából számba jövő személyektől az egyéb követelmények sorában a példás házasélet is ott szerepel (vö. K. H. Schelkle; S. Lyonnet). A Bibliában tehát a ~ fogalma (bizonyos más akkori irányzatoktól eltérően) nem foglalja magában a házasság lebecsülését, nem azon alapszik; a ~ inkább úgy áll előttünk, mint a végső időkre jellemző keresztény életállapot, amely jele az Isten országa eljövetele várásának, az állandó ébrenlétnek.
