Ajánlás
Ajánlás Az ajánlás megbecsülésre méltó személy, vagy dolog pártfogolása, a jóindulatú figyelem ráirányítása.
A B-ban az ajánlás főként személyekre vonatkozó megnyilatkozás.
Küldötteit, szolgáit Isten ajánlja elfogadásra népének. Az isteni pártfogás feltétlen szükséges az eredményes szolgálathoz (Mózes, próféták). A segítő szándék motiválja az emberi ajánlást is. Egyfajta szeretetgyakorlásnak is tekinthetjük. De a szeretet nemcsak az ajánlottra irányul, hanem a legtöbb esetben az ajánlás címzettjére, ill. címzettjeire is. Így ajánlja Pál Fébé diakonisszát a római gyülekezetnek (Róm 16,1-2), vagy Timótheust a korinthusiaknak, ill. a filippibelieknek (1Kor 16,10k; Fil 2,19). Ugyanígy apostoli ajánlás kíséri Epafroditoszt (Fil 2,25.29-30), Onézimoszt (Filem 10), Tükhikoszt (Kol 4,7-9; Ef 6,21k), Tituszt (2Kor 8,24) és mind a többieket, akik valamiféle küldetést, megbízást kaptak az apostoltól.
A pártfogó ajánlás hiánya roppant nehézségeket okozhat. Pálnak jórészt ez okból voltak súlyos küzdelmei emberekkel, gyülekezetekkel (2Kor 12,11kk). A hiánya azonban nem pótolható azzal, hogy valaki önmagát ajánlja. A magát ajánlgató ember nem válik értékesebbé, sőt jelentősen veszít értékéből dicsekvésével (2Kor 10,12.18; 12,11).
A pártfogó ajánlás legmagasztosabb formája a közbenjáró imádság (ApCsel 14,23; 20,32). Az Úr jóindulatába, gondoskodásába ajánlani azt, akit szeretünk, bizonyára nem hiábavaló. Sokszorosan igaz ez, ha ezt »az igaz Jézus Krisztus« teszi (1Jn 2,1; Róm 8,34; Zsid 7,25).
KI
