Ajánlólevél
Ajánlólevél Írásba foglalt pártfogó ajánlás az ajánlólevél. Általában a megbízhatóság igazolására szolgált. A keresztyénség első évtizedeiben széles körben elterjedt, használt volt (ApCsel 18,27). Valószínű, hogy a diaszpórák kialakulásától a zsidóság körében is használták. A keresztyének üldözése idején különösen is jelentős szerepe lehetett az ajánlólevélnek.
E vonatkozású konkrét ismereteink jórészt Pál személyéhez kapcsolódnak. Életében fontos események kapcsolódnak az ajánlólevélhez, ill. hiányához. A főpaptól kapott levelekkel indul Damaszkuszba »az Úr tanítványai ellen« (ApCsel 9,1-2), viszont ajánlólevél hiánya miatt rendül meg a korinthusi atyafiak egy részének iránta való bizalma (2Kor 3,1-3). A vádaskodókkal és bizalmatlanokkal szemben Pál a gyülekezetet tartja olyan ajánlólevélnek, amit maga az Úr írt gyülekezetteremtő erejével.
Munkatársai érdekében Pál is írt ajánlólevelet (kánoni leveleinek egy-egy szakasza ilyennek tekinthető) és igényelt is ilyet a hozzá közeledőktől (1Kor 16,3).
