Állhatatlan
Állhatatlan a g. akatasztatosz, asztériktosz ingatag, csapongó, ide-oda hányódó, az állhatatos ellentéte.
Az ÓSZ Rúben jellemzésére használja ezt a meghatározást. Rúben ugyanis, bár születési adottsága alapján azt a lehetőséget kapta, mint Jákób első fia, hogy méltóságban és hatalomban is első legyen, azonban magatartása miatt elvesztette ezt a lehetőséget. A pozícióból adódó lehetőség, ha nem párosul megfelelő magatartással, hiábavalóvá lesz (1Móz 49,3k). Az állhatatlan nem tud élni lehetőségeivel, mivel hiányzik belőle az a szilárdság, amely Isten, és az ő igénye mellett való megmaradás feltétele.
Az ÚSZ az állhatatlan embert a nádszálhoz hasonlítja, amely hajlékony és törékeny, mindig a megfelelő irányba mozog. Az állhatatlan kifejezés azt jelenti, hogy az embernek nincs olyan belső tartása, amely kellően ellensúlyozni tudná a külső tényezők hatását. A belső tartás, szilárdság hiányának megnyilvánulása az állhatatlanság, az egyén és a gyülekezet életét mérgező, pusztító, káros jelenség, minden jó kezdeti kibontakozásának ellentéte.
LSK
