Állhatatos
Állhatatos A g. proszkartereó, hüpomenó, proszarterészisz, a h. hazak fogalmak jelentésárnyalataként szerepel az ÚSZ-ben annak jelölésére, aki egy személy, ill. ügy, vagy elvei, elhatározásai mellett határozottan, szilárdan, hűségesen kitart. Ez a kitartás jelenthet tehát személyhez való hűséges ragaszkodást éppen úgy, mint ahogyan az igényének megfelelő életforma következetes vállalását, buzgó részvételt abban.
Az ÚSZ szerint állhatatos az, aki Krisztus mellett mindvégig megmaradt, kitart (Mk 13,13; Mt 24,13). Jézus a vele való közösséget állandó jellegű, maradandó életformának szánta (Jn 15), amely nem lehet függvénye a külső körülmények alakulásának. - Pál apostolságának ismertetőjegyei között tartja számon azt, hogy nem rendítik meg Krisztus követése útján a különböző akadályok, szenvedések (2Kor 12,12). - Állhatatos az, akit nem ingatnak meg belső döntésében a külső körülmények. A fogalom ebben az összefüggésében tehát személy, a Krisztus személye iránti hűséget, a hozzá való ragaszkodást jelenti.
Állhatatos az, aki kitartóan vesz részt a gyülekezet életében, szilárdan megmarad a hitben, konkrét jelzéseket adva arról (ApCsel 2,42k). Ez a fogalom érzékelteti, hogy a hit útjára nem elég rálépni, azon tovább kell haladni, és következetesen, hűségesen kell járni rajta. Az apostoli levelek a megtorpanás ellen, a hittől való elszakadástól védik a gyülekezeteket a kitartásra buzdító szóval. - Az apostoli tudomány mellett való megmaradást (2Thessz 2,15) éppúgy jelenti ez a fogalom, mint ahogyan igényli az imádkozásban való buzgóságot (ApCsel 1,14; Kol 4,2; Ef 6,18). Az apostoli tanítás mellett való megmaradás a tévtanítás veszélyétől óvja a gyülekezetet, az imádságban való kitartás pedig azért fontos, mert az állhatatos könyörgés Isten erejének folyamatos igénylése, és átvételének alkalma mindazoknak a dolgoknak a jó megoldásához, amelyek meghaladják az emberi lehetőségeket. Az állhatatos imádság állandó összeköttetést jelent Isten és ember, a menny és a föld között.
Az állhatatos fogalmához a dicsőséges jövő ígérete fűződik (Mt 24,13; Mk 13,13). Jézus igényli, és feltételezi tanítványai részéről a kitartást, ez ugyanis az ígéretes jövő, az üdvösség elnyerésének szubjektív feltétele (Lk 21,19). Az egyszeri helyes döntés mellett való megmaradásról van szó ebben az igényben. - Hitbeli szilárdság, a helyes döntésétől el nem téríthető jellem meghatározására használatos az állhatatos jelző.
