Álmélkodik
Álmélkodik H. sámam: merevnek lenni, hitpaélben: csodálkozni, álmélkodni; g. thaumazó: csodálkozni; eksztaszisz: álmélkodás, rémület.
Az ÓSZ-ben a fogalom azt jelenti, ami csodálatos az emberi értelem számára, s az ember magatartását fejezi ki, amikor szemben találja magát az isteni kijelentéssel (2Móz 34,10; Ézs 13,8; Jer 4,9; Zsolt 46,9; 65,9; Jób 18,20). Az ijesztő, félelmetes momentum az, ami az embert az isteni kijelentéssel való találkozásában meglepi (Ézs 14,16; Ez 27,35; 32,10; Jób 10,16; 21,5). Ézs 52,15-ben a pogány népek és királyok Isten szolgája szokatlan megjelenésén megütköznek és álmélkodnak.
A JÚDAIZMUS gondolkodásmódja szerint álmélkodásra okot szolgáltatnak a rendkívüli emberi erények is, pl. JUDIT szépsége, Makkabeus Simon gazdagsága stb. (Júd 10,7; 1Makk 15 32).
Az ÚSZ-ben Jézus tetteivel és tanításával szemben a hallgatóság reakciója az álmélkodás. Néhány helyen Jézus reakciója is az álmélkodás az általa tapasztalt hitre vagy hitetlenségre (Mk 6,6; Mt 8,10; Lk 7,9). Lk-ban az ún. előtörténetben négy ízben fordul elő az álmélkodás fogalma (Lk 1,63; 2,18.33) és ezzel azt juttatja kifejezésre, hogy az isteni kijelentésnek a történelemben való megjelenése csodálatos, vele szemben az ember reakciója csak az álmélkodás lehet (vö. Mt 12,23; 15,31; Lk 11,14; Mk 5,20 és par). Ezért álmélkodnak mindig afelett is, amit Jézus mond (Lk 4,22; Mt 22,22 par).
Jn-ban Jézus egész valója és minden cselekedete, tanítása ámulatot vált ki azokból, akikkel találkozik (Jn 5,20; 7,21).
SzB
