Apollós
Apollós Művelt, az ÓSZ-i B-ban nagyon járatos, ékesen szóló, alexandriai származású zsidó férfiú, aki Efézusba érkezve a zsidók között »buzgó lélekkel hirdette és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte«, ezért Akvila és Priszcilla magyarázták meg neki az Isten útját (ApCsel 18,24-26). Egyesek szerint csak a messiási jövendöléseket ismerte, de a Szentlélek kitöltetéséről nem voltak még ismeretei.
Ezután Korinthusba ment, és ott, amit Pál ültetett, azt »öntözte« (ApCsel 19,1; 1Kor 3,6). Az 1Kor írása idején már Pállal van Efézusban (1Kor 16,12). Itt értesül Pállal együtt Khloé embereitől, hogy gyülekezetük pártokra szakadt (1Kor 1,11k). Pállal - úgy tűnik -, zavartalan munkatársi közösségben volt, bár egyesek szembe akarják állítani őket, mondván, hogy az 1Kor 3,10-15-ben mintha Pál Apollóst is kritizálná. Valamivel később azonban magával egyenlő apostolnak nevezi (1Kor 4,9), a levél végén pedig »testvér«-ként említi és arra kéri, hogy menjen vissza Korinthusba. Amire Apollós nem vállalkozik, mivel akkor tovább nőne a szakadás (1Kor 16,12). Évekkel később Pál Titusznak lelkére köti, hogy Apollóst gondosan engedje útnak (Tit 3,13). További sorsáról nem tudunk. Hieronymus egyházatya a Titus leveléhez írt kommentárjában említi, hogy Apollós a krétai tartózkodása után visszatért Korinthusba és ott lett püspök. De ez nem bizonyítható.
