Apollüón
Apollüón A Jel 9,11 szerint az alvilág angyalának a neve h.-ül Abaddón, g.-ül pedig Apollüón, vagyis a »Pusztító« nevet viseli. Mint a pusztulás angyala, ő a feje vagy királya azoknak a sáskáknak, amelyek az emberiség meggyötrésére jöttek fel az alvilágból.
Az Apollüón szóval másutt nem is találkozunk, de h. megfelelője gyakori az ÓSZ-ben. Az Abaddón név a h. 'ábad »pusztítani« igéből származik és a pusztulás, az elmúlás kifejezésére szolgál. Jelenti a halált, a pusztulás helyét, a holtak hazáját (Jób 26,6; 28,22; Zsolt 88,12; Péld 15,11; 27,20). Az ÓSZ-ben tehát ez volt a költői neve a halottak birodalmának is, amit aztán később perszonifikáltak. Az Énók könyve 20,2 szerint annak az angyalnak a neve, aki a »Tartarosz felett« parancsol. Neve a késői rabbinikus irodalomban is előfordul, mint a pokol négy szintje közül a legalsóbbnak a megjelölése. Így lett belőle a démonok királya.
