Assumptio Mosis
Assumptio Mosis Pszeudepigráfus irat. Az egyházatyák hol »Mózes testamentumá«-ról, hol »Mózes titokzatos igéinek könyvé«-ről, hol pedig »Mózes mennybe ragadtatásá«-ról beszélnek, és máig sem világos, hogy ezek a megjelölések egy vagy több könyvre vonatkoznak-e, és pontosan melyikre vagy melyekre.
A latin nyelven ránk maradt »Assumptio Mosis« tartalma ez: Mózes 120 esztendős korában Józsuéra bízza a nép vezetését. Szóban és írásban közli vele, mi lesz majd a feladata, és mi lesz Izráel sorsa a honfoglalástól a tíz törzs elszakadásán, a fogságon, a hazatérésen és a hazatérés utáni gonosz királyok uralmán keresztül egészen a végidőkig, mikor is az Isten megdicsőíti majd Izráel törvényhű MARADÉKát. A próféciáktól megrettent Józsué Mózes lábai elé esik: Mi lesz velünk, ha eltávozik közülünk Mózes, az Úr prófétája s a nép közbenjárója? Mózes fölemeli Józsuét: Ne félj! az Úr nem énérettem és nem is a nép kegyességéért volt mindeddig irgalmas hozzánk, hanem az atyáknak tett ígéreteiért. Újra meg újra megfeddi ugyan engedetlen népét, de hogy végképp elejtse, az lehetetlen! (És itt a kézirat félbeszakad.)
Mivel Mózes próféciáiban a legrészletesebben körülírt, utolsó történelmi korszak Heródes korával azonosítható, a kutatók szerint az »Assumptio Mosis« egy Kr. u. 1. szd.-beli, minden bizonnyal farizeus szerző műve. Lehetséges, hogy a fenti töredék folytatásaképpen, vagy egy másik pszeudepigráfus iratban, szó volt Mózes mennybe ragadtatásáról. Ezt sugallja az »Assumptio« címfelirat, és egy ilyenfajta hagyomány létezésére utalhat a Júd 9. (Ld. még PSZEUDEPIGRÁFUS IRATOK).
HI
