Barát
Barát Valakihez közelálló társ, akihez az illetőt, eltérően a családi kapcsolatoktól, nem testi, hanem a lelki tényezők (pl. rokonszenv, egyetértés, bajtársiasság) fűzik.
1. A h.-ben 'ohéb (az 'áhéb = szeretni igéből) vagy réca = felebarát, »a másik« nevekkel fejezik ki. Az ÓSZ szerint a barátot (felebarátot) úgy kell szeretni, mint önmagunkat (3Móz 19,18), hiszen a barát olyan, mint a tulajdon lelkünk (5Móz 15,7).
Dávid és Jónátán kapcsolata szép példája az ilyen barátságnak. Dávid, aki akkor még Saul király szolgálatában állott, úgy szerette Jónátánt, a király fiát, »mint önmagát«, szó szerint: »mint a saját lelkét« (1Sám 18,1). Jónátán meg »egész lelkével szerette Dávidot« (1Sám 20,17b). Ez a barátság a próbák során tartósnak bizonyult. Jónátán a saját érdeke ellenére maradt Dávid barátja akkor is, amikor emiatt apjával, a királlyal kellett szembefordulnia (1Sám 19,5-5) és le kellett mondania arról, hogy ő örökölje apja trónját (1Sám 23,17). Dávidnak pedig akkor volt alkalma arra, hogy Jónátán iránti szeretetét bizonyítsa, amikor az már meghalt. Tisztességgel eltemette Jónátán megcsúfolt tetemét (2Sám 21,12-14), siratóéneket énekelt (íj-dal) emlékére és béna lábú fiáról, Méfibósetról gondoskodott (2Sám 9,1-13). Kettőjük barátsága Dávid költői hasonlata szerint »csodásabb volt... a nők szerelménél« (2Sám 1,26).
Mivel a barátok tudnak egymás terveiről, ezért ÁBRAHÁM Isten barátjának neveztetik (Ézs 41,8; 2Krón 20,7; Jak 2,23), mivel Isten beavatta őt terveibe (1Móz 18,17-21). Mózessel is úgy beszélt az Isten, mint ember a barátjával (2Móz 33,11), vagyis »színről színre«.
Az ún. bölcsességirodalomban gyakran találkozunk a barát fogalmával, a barátságról való elmélkedésekkel. »Van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél« (Péld 18,24). Az igazi barátság a nehéz időkben is megmarad (Péld 17,17). A barátok kritikájukkal a másik javát szolgálják (Péld 27,6). Úgy formálják a barátok egymást, ahogyan a kemény fém a vasat (Péld 27,17). Az érdekből való barátság nem érdemli meg ezt a szép nevet (Péld 14,20; 19,4.7).
Jób barátai magatartásával azt a nem köynyű kérdést feszegeti a szentíró, hogy a szenvedés mindig a szenvedő bűnének következménye-e, vagy esetleg Istentől adott próba is lehet. Jób barátai: Elifáz, Bildád és Cófár (Jób 2,11) előbb vigasztalni jönnek Jóbhoz, később azonban saját elvont igazságaikat hajtogatják és barátjuk szenvedésére nem ügyelnek (Jób 19,21), pedig a szenvedőnek baráti szeretetre van szüksége (Jób 6,14).
»A király barátja« cím (1Móz 26,26) magasrangú hivatali méltóság volt, olyasmi, mint későbbi korokban a »tanácsos«. Dávid királynak tanácsosi szerepet betöltő barátja Húsaj volt, aki neki segített akkor is, amikor látszólag a trónbitorló mellé állt (2Sám 15,37; 16,16-17; 1Krón 27,33). Salamon király barátja (»bizalmi embere«) Zábud pap volt (1Kir 4,5).
2. Az ÚSZ-ben három olyan kifejezés ismeretes, amellyel jelölni lehet a barátot.
A hetairosz értelme: »pajtás, társ, azonos nemzedékbeli«. Az ÚSZ-ben csak Mt ev-a használja, különösen megszólításban: »barátom«, nemegyszer gúnyos vagy negatív értelemben. A szőlőmunkások példázatában az elszámolás alkalmával mondja a gazda az elégedetlen napszámosnak: »Barátom, nem cselekszem veled igazságtalanul« (Mt 20,13). A király így szólítja meg vendégét - egy másik példázatban -: »Barátom, hogyan jöhettél...« (Mt 22,12). Jézus az őt csókkal eláruló Júdásnak mondja: »Barátom, hát ezért jöttél?« (Mt 26,50). Az utcán játszó gyermekek szintén ezzel az elnevezéssel illetik egymást (Mt 11,16).
A másik szó: filosz (nőnemben: filé = barátnő). Jelentése: »az, akit kedvelünk, a barát«. Mt ev-ában csak egyszer fordul elő, Jézust nevezik gúnyosan »vámszedők és bűnösök barátjának« (11,19). Annál többször (16 esetben) találkozunk e kifejezéssel a lukácsi iratokban (Lk; ApCsel). Előfordul úgy, hogy két vagy több ember meghitt, jó kapcsolatára céloz. Így található a kenyeret kérő barát példázatában (Lk 11,5.6.8). A százados barátairól is szó esik (Lk 7,6). Jézus a tanítványokat nevezi barátainak (Lk 12,4). A vendéglátással kapcsolatos példázatban ugyancsak szerepel az az intelem, hogy Jézus tanítványai ne a barátaikat, hanem a rászorulókat hívják vendégségbe (Lk 14,10-12). Szerezzenek a »hamis mammonnal« is barátokat, azaz a vagyonnal való helyes sáfárságuk legyen másokra nézve meggyőző, missziói hatású (Lk 16,9). Amikor valakit öröm ér, összehívja barátait, hogy azok vele együtt örüljenek (Lk 15,6.9.29). Viszont a végidőkben, amikor a szeretet sokakban meghidegül, a tanítványokat még barátaik is kiszolgáltatják az üldözőknek (Lk 21,16). Heródes negyedes fejedelem és Pilátus, a római helytartó közt érdekbarátság jött létre Jézus pere alkalmával (Lk 23,12). Az ApCsel-ben a filosz szó köznapi értelemben vett barátot, jó ismerőst jelent (10,24; 19,31; 27,3).
Jn-ban leginkább Jézus és az övéi baráti kapcsolatáról esik szó. Már Keresztelő János is a »vőlegény barátjának« nevezte magát (3,29). Jézus meg Lázárt nevezi »a mi barátunk«-nak (11,11). Jézus azzal mutatja meg határtalan szeretetét, hogy az életét adja barátaiért, azaz tanítványaiért (15,13). Tanítványai csak akkor a barátai, ha azt teszik, amit ő parancsol nekik (15,14). Itt tehát nem az egyenlő felek, hanem a Mester és tanítványai barátságáról van szó. Mégsem mondja őket csupán »szolgáknak«, mert a szolga nincsen beavatva abba, hogy mit szándékozik az ura tenni, a tanítványoknak viszont Jézus megmondja azt, amit ő az Atyától hallott (15,13-15). Jn Pilátussal kapcsolatban említi a »császár barátja« kifejezést, ami nem meghitt, bizalmas viszonyt jelöl, hanem hivatalos állami cím (kitüntetés) volt (19,12). - Barátok köszöntéséről olvashatunk a 3Jn 15-ben, ezt itt a keresztyének önmegjelölésének foghatjuk fel.
Jakabnál a világ és Isten barátsága ellentétével találkozunk (Jak 4,4).
A harmadik g. szó: plészion (vö. FELEBARÁT).
BJ
