Béna
Béna Leggyakrabban a láb, vagy a lábak lebénítása fordul elő. Mint pl. Jónátán fia, Mefibóset, akit atyja halálhírére ejtett el a dajkája (2Sám 4,4) és egész életére béna maradt a lába (2Sám 19,27). Sánta volt (vö. SÁNTA). A béna lábról szól a közmondás a B-ban: lóg a béna ember lába, meg a példázat is az ostoba ember szájában (Péld 26,7). Az ÓSZ-i törvények szerint béna állatot nem volt szabad áldozatul vinni Istennek (Mal 1,8.13). Sok béna ember keresett Jézus Krisztusnál gyógyulást (Mt 4,24; 15,30). A kapernaumi százados otthon fekvő béna szolgája meggyógyítását kérte Jézustól (Mt 8,6). Egy bénát ágyon vittek Jézushoz, hogy gyógyítsa meg (Mk 2,1-12; Mt 9,1-8; Lk 5,17-26). Jézus bűnei bocsánatáról szól neki, s ez a gyógyulását jelentette. Később az apostolok szavára is gyógyultak meg bénák. Fülöp Samáriában (ApCsel 8,7), Pál apostol Lisztrában gyógyít meg bénát (ApCsel 14,8). (Ld. még BETEGSÉGEK).
