Bírák könyve
Bírák könyve 1. Neve és helye a kánonban. A címfelirat nem a szerzőket, hanem a könyvben leírt - Józsué halálától a királyság felállításáig terjedő - korszak vezéralakjait jelöli meg (ld. BÍRÁK). A Bír egyfelől szervesen kapcsolódik Józs-hez (Bír 1,10-15.20k..27kk), másfelől utalásokat tartalmaz a sámueli könyvekben ábrázolt egységes izráeli királyságra (Bír 17,6; 18,1; 19,1; 21,25). Helye a h. KÁNONban Józs és az 1Sám között van. Először a LXX illesztette be közéjük Ruth könyvét, hogy az ún. történeti könyvek az elbeszélt események időrendjében álljanak egymás után.
2. Tartalmilag a könyv 3 önálló egységre tagolódik. A bevezető fejezetek a bírák korának történeti és üdvtörténeti hátterét festik meg (1,1-3.6). A könyv középső, fő része az egyes bírák (Otniél, Éhúd, Samgar, Debóra és Bárák, Gedeon, Tólá, Jáír, Jefte, Ibcán, Élón, Abdón és Sámson) történetét, valamint Abimelek kérészéletű királyságának a történetét beszéli el (3,7-16.31). A zárófejezetek - mintegy függelékül - két olyan elbeszélést tartalmaznak, amelyek nem a bírák személyéhez, hanem csak azok korához kapcsolódnak, eleven színekkel ecsetelve az akkori zavaros viszonyokat (17,1-21.25).
3. A könyv keletkezése és teológiai mondanivalója. Az egyes bírák életét és hősi tetteit hosszú időn át a szájhagyomány örökítette nemzedékről nemzedékre. A szóban (és talán részben írásban is) fennmaradt hagyományanyagot az egységes izráeli királyság kezdetén (vö. Bír 17,6 par), még Jebúsz (azaz Jeruzsálem) elfoglalása előtt (vö. Bír 1,21 és 2Sám 5,6kk) foglalhatták össze egy könyvben. Ezt a könyvet - a Bír 18,30-ból és bizonyos stílusjegyekből következtethetően - az É-i országrész lakóinak fogságbavitele után a DEUTERONOMIUM szellemében újraszerkesztették. Erre a deuteronomista szerkesztésre vezethetők vissza a szimbolikus számadatok (12 bíró, 40 éves periódusok) és azok az elvi jellegű szakaszok, amelyek a bírák korának alapvető problémáit teológiailag értékelik (Bír 2,1-3.6; 3,7kk; 3,12-15; 4,1-3; 6,1.7-10 stb.). Mondanivalójuk így foglalható össze: Isten azért hagyta meg a kánaániak maradékát, hogy Izráelt próbára tegye és hadakozni tanítsa; és azért engedte rá Izráelre a környező népek ellenséges csapatait, hogy újra meg újra elpártoló népét megtérésre késztesse. Ha a nép hűtlenné vált, idegen elnyomók uralma alá került; ha akkor Istenhez kiáltott, ő szabadítót küldött. Ezek a szabadítók voltak a bírák.
HI
