Bűnös
Bűnös (ember) A B általános szemléletmódja szerint a bűnbeesés óta az ember a bűn hatása és hatalma alatt áll. Ezen az általános bűnösségfogalmon belül azonban a B megkülönbözteti azokat, akik Isten akaratával minősített módon, tudatosan, szándékosan szegülnek szembe, és ezeket nevezi bűnösöknek. Ily módon tehát a bűnös fogalma relatív, a bűnös ember valakihez (vö. IGAZ) vagy valamihez (vö. TÖRVÉNY) viszonyítva bűnös.
1. A bűnös fogalma az ÓSZ-ben
Az ÓSZ-ben ezt a magatartásformát több rokonértelmű szó fejezi ki, amelyek olykor egymás mellett, szinonimaként is állhatnak, alapvetően azonban a rásác jelenti a bűnös embert. Ez a kifejezés alapjelentését illetően olyan valakire vonatkozik, akinek a bűnössége egy jogi eljárás során bebizonyosodik (5Móz 25,1; vö. 2Móz 2,13). Általános használata során azonban szélesebb értelmezést nyer a kifejezés, és azt az embert jelenti, aki valamilyen módon ismételten helyezkedik szembe Isten akaratával. Így a konkrétan elkövetett bűnök esetében is az Istennel való szembehelyezkedés a bűnösség fő motívuma (1Móz 18,23; 2Móz 9,27; 4Móz 16,26; 35,31; 2Sám 4,11). Gyakori, hogy a konkrét bűn nincs megnevezve, és a kifejezés csak általánosságban utal az Istennel való szembenállásra (2Móz 23,7; 1Kir 8,32; Jób 15,20; 27,13; Zsolt 3,8; Péld 2,22; 5,22; 4,14). Minősített megjelenési formája a bűnösségnek az erőszakosság és a hatalommal való visszaélés (2Móz 23,1; Jób 15,20; 27,13; Péld 27,1). Különösen is minősített jelentéstartalma a bűnös fogalmának akkor, ha az IGAZAK csoportjával, ill. pártjával szembeni megkülönböztetésre szolgál. Ez a jelentés mindenekelőtt a zsoltárokban és a BÖLCSESSÉGIRODALOMban található meg (Péld 3,33; 10,16kk; 14,19; Préd 7,15; vö. Ez 21,8; Mal 3,18). Olykor előfordul a kifejezés pogány értelemben is (Zsolt 9,6; 9,18; Ez 7,11; Hab 1,13). A Péld egyébként bőséges tárháza az igazakkal szemben bűnösnek minősülőkkel kapcsolatos megállapításoknak, egyes esetekben hosszasabban és részleteiben is tárgyalva ezt a témakört (Péld 11; 12).
A bűnösökre Isten büntetése vár, amely sokféle formában következik be (Jób 20,20; Zsolt 1,1kk; 75,9; 101,8; Péld 3,33; 14,11; 8,13; 10,30, 14,19; Ézs 11,4; Jer 23,19). Isten gyűlöli a bűnösöket (Zsolt 119,119; Péld 12,2; 15,9), és övéit megvédi velük szemben, de nem akarja a bűnös halálát, hanem azt, hogy éljen. Ezért a próféta kötelessége a bűnöst megtérésre szólítani (Ez 3,18; 18,21). Ítéletet von magára az, aki a bűnöst igaznak mondja (Péld 17,15; 24,24; Ézs 5,23). Időnként felvetődik a kérdés: hogyan engedheti Isten, hogy a bűnösök háborítatlanul és jómódban éljenek (Préd 7,15; Jer 12,1; Hab 1,13).
2. A bűnös fogalma az intertestamentális korban
Az intertestamentális rabbinikus tanítás szerint a bűnös fogalmi tartalma ugyancsak az Istennel szembeni viszony minőségére vonatkozik. Ez az általános megjelölése azoknak, akik a Törvényt nem tartják meg, ellentétben az igazakkal, vagy nem úgy élnek, mint a farizeusok (vö. AM HÁÁREC). Ugyancsak bűnösnek minősülnek a pogányok, mivel nem ismerik a Törvényt, amely az egyetlen eszköz lehetne az Istennel való rendezett és helyes viszony kialakítására. Összefoglalva: a rabbinikus tanítás szerint, amelyet az ÚSZ-ben elsősorban a farizeusok képviselnek, a bűnösség kritériuma a Törvényhez való viszony milyensége.
3. A bűnös fogalma az ÚSZ-ben
A bűnösség kifejezésére az ÚSZ-ben is több szó használatos, alapvetően azonban a hamartolosz jelenti a bűnös embert. Ez a kifejezés alapvetően követi az ÓSZ-i és intertestamentális értelmezést, de azt sajátos ÚSZ-i jelentésárnyalatokkal bővíti. A bűnösség fogalma ilyen módon az ÚSZ-ben is relatív, bár olykor találkozunk a kifejezés olyan használati módjával, amely az általánosítás felé látszik mutatni (Lk 5,8; 13,3; Róm 5,8kk; Zsid 7,26).
Általánosságban bűnösnek minősül az, aki Isten akaratával szándékosan és tudatosan szembeszegül, erkölcstelenül él, vagy erkölcstelennek minősülő foglalkozást gyakorol. Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt a vámszedők számítanak a bűnösök kategóriájába (Mt 9,10 par; 11,9 par; Lk 6,32kk; 7,36kk; 13,3; 15,1k; 18,12; 19,7; Róm 5,19; Júd 15). Az ilyen embereket nemcsak a farizeusok, hanem az általános közvélemény is bűnösnek tartotta. A farizeusok szemléletmódja szerint bűnösnek minősül az, aki a mózesi törvényeket nem, vagy nem a farizeusi törvényértelmezés szerint tartja meg. Ebben az értelmezési módban a bűnös a farizeusi felfogás szerinti igaz ellentéte (Mt 9,13; Lk 15,7). Ebből következően a farizeusi szemlélet magát Jézust is bűnösnek tartja, mert a bűnösökkel közösséget vállal, és a törvényt, mindenekelőtt a SZOMBATot, nem tartja meg (Mt 12,1-8 par; Jn 9,16; 9,24kk).
Mt 26,45 par esetében a bűnös jelentése minden valószínűség szerint a pogánnyal azonos (vö. ApCsel 2,23). Ilyen értelemben szerepel a bűnös kifejezés a Gal 2,11kk; Zsid 12,3-ban is. Sajátosan ÚSZ-i szóhasználat, amely azt az embert tekinti bűnösnek, aki még nem részesült a Krisztus által történő megigazulásban (Róm 3,7; 5,8; Jak 4,8; 5,20; 1Tim 1,9kk).
Sajátos kettősséget mutat Jézusnak a bűnösökhöz való viszonya. Egyfelől nyilvánvaló, hogy ő maga is bűnösnek tartja azokat, akiket az általános közfelfogás ilyeneknek tekint (Mk 8,38; Lk 6,32). Ugyanakkor saját küldetését úgy értelmezi, mint aki a bűnösökhöz jött, akik egyébként elvesznének. Nyilvános fellépése a bűnbánatra történő felhívással kezdődik (Mk 1,15 par; vö 1,4). A későbbiekben is kinyilvánítja, hogy a bűnösöket hívja megtérésre (Mt 9,13). A farizeusi szemléletmódtól alapvetően, a lényeget illetően nem abban különbözik a szemlélete, hogy kiket tekint bűnösöknek, hanem a hozzájuk való viszonyulásban. Míg a farizeusi alapállás az ilyenektől való teljes elkülönülést, elzárkózást tartja megoldásnak, addig Jézus keresi velük a kapcsolatot, és közösséget vállal velük (Mt 9,10kk par; 11,19 par; Lk 15,1; 19,7), és tanítványául is hív el bűnösnek minősülő embert (Mt 9,10kk par). Szembeállítja a farizeusok önmagukat igaznak tartó önelégült szemléletmódját azoknak a magatartásával, akik bűneik felett bánkódnak, és így a megtérés révén részesülnek Isten országa javaiban. Ezt a magatartást igen nagyra értékeli (Lk 5,8; 7,36kk; 15,7; 18,13). Bűnösként jelöli meg azokat, akik életére törnek, és keresztrefeszítésére készülnek (Mt 26,45 par; vö. Zsid 12,3).
Megjegyzendő, hogy a bűnös kifejezés használata az ÚSZ-ben nagy szóródást mutat. Leggyakrabban az ev-okban találkozunk vele, Lk-nál különösen is gyakran, meglepő módon viszont az ApCsel-ben egyáltalán nem. Pál ritkán, de nagy nyomatékkal használja a szót, elsősorban a Krisztusban való megigazulás előtti állapotra, önmagát is hangsúlyosan említve (Róm 3,7; 5,8; 1Tim 1,15). Az apostoli levelekben néhány helyen fordul elő, a Jel-ben egyáltalán nem.
SzCs
