Ezsdrás könyve
Ezsdrás könyve Eredetileg egy könyv volt Neh-vel, valószínűleg a 1-2Krón-vel is. Ezsd-Neh ott folytatja a történelmet, ahol a Krón befejezi. Mivel az akkor Ezsdrás könyvének nevezett a mai Ezsd-Neh könyvet viszonylag későn vették fel a kánonba, így a szent könyv harmadik részének a végére került. Később a Krón is kanonikus írásnak minősült, így természetszerűleg az lett a h. kánon utolsó könyve. Az eredetileg egy könyv kettéosztása a g. és latin nyelvű B-ban történt meg (Origenész idejében), a h. szöveg csak a 15. szd. közepén követte ezt a felosztást.
Ezsd 1-6. fejezete ott veszi fel a történelem fonalát, amikor 50 évvel a babiloni fogság után, Kr. e. 538-ban, Círus perzsa király engedélyt ad a fogságban levő zsidóknak, hogy hazatérhessenek és felépíthessék templomukat. Visszaadatja a jeruzsálemi templomból elvitt szent edényeket. Közli a könyv a hazatérők névsorát. Beszámol az oltár felállításáról, s a templom alapkövének ünnepélyes letételéről. Júda ellenségei akadályozzák az építést. Három vádló levél is megy a perzsa udvarba. A harmadik levevelet, mely Artahsasztá királyhoz megy, közli is a könyv. Azt panaszolják benne, hogy a várost és annak falait építik a fogságból hazajöttek. A királyi válasz meg is tiltja az építést. A könyv szerint a templom építése is leáll (4,24). Haggeus és Zakariás próféták munkája nyomán kezdődik meg újra a templomépítés. Az újabb panaszlevélre érkezett királyi válasz kötelezi a Folyamon túli tartomány helytartóját a templomépítés segítésére. Dárius uralkodásának 6. évében, Kr. e. 515-ben el is készül a templom, fel is szentelik, és megünneplik a páska ünnepét is. A 7-10. fejezetek tartalmazzák Ezsdrás Jeruzsálembe indulásának leírását, a király parancsát, egy újabb listát a hazatértekről, Ezsdrás bűnbánati imáját, a vegyesházasságok ügyében történt döntést, az idegen asszonyok elbocsátását, a vegyesházasságok listáját.
A könyv a kánonba felvett formájában semmiképpen se Ezsdrás munkája. A magyarázók nagy részének a véleménye szerint az Ezsd-t a Neh és az 1-2Krón-vel együtt egy ismeretlen, »Krónikás«-nak nevezett, valószínűleg papi, személy írta. E könyvek egy szerzőjére utal, hogy a 2Krón 36,22 23 közli Círus rendeletét, ezt majdnem szó szerint megismétli az Ezsd 1,1-3a; a szöveg ugyanannak a késői h. nyelvnek a sajátosságait hordozza; mindegyik könyvre jellemző a különböző származási táblázatok, listák használata és beépítése a szövegbe; különösen előtérbe állítja a templomot, az oltárt, a kultuszt, a papokat és lévitákat. Mindenekelőtt pedig az a teológiai szemlélet, amely végighúzódik mind a négy könyvön. A Krónikás világosan látja, hogy a világ hatalmasai csak eszközök Izráel Istenének a kezében, nem maguktól cselekesznek, hanem megbízásból (1Krón 14,10; 16,21k; 2Krón 20,22; 24,24; 28,5; 33,10; Ezsd 1,1; 5,5; 6,22; 7,27k; 9,9; Neh 2,8; 9,22).
A Krónikás művének megírásához különböző forrásokat használt. Noha egészen egységes állásfoglalás nincs, nagyjából az alábbiakban a magyarázók nagy része egyetért. Az Ezsd 1,8-11a a számokat egy arám nyelvű jegyzék alapján közli; a 2. rész, a hazatérők listája elképzelhetően eredeti okmány alapján (esetleg Nehémiás emlékirataiból átvéve); a 4,6-6,18 szakasz, úgy vélik, arám nyelvű tudósítás a samaritánusok ellenállásáról; az idézett okmányok valószínűleg hitelesek, eredetiek. A könyv 1-6 fejezetéből csak a többi szakasz volna a Krónikás által írt szöveg. A könyv második felének alapjául általában Ezsdrás emlékiratait, esetleg a perzsa udvarhoz küldött jelentését tartják. Ehhez a forráshoz tartozik még a Neh 8-10. r. is. Mind Ezsd, mind Neh könyvének a kronológiája jelenti a magyarázók számára az állandó problémát. Abban a formában, ahogyan a könyv írja, semmiképpen se egyeznek az időrendi adatok. Figyeljük meg: az Ezsd 4,6-23 szakaszban Ahasvérós (Kr. e. 485-465) és Artahsasztá (465-424) perzsa királyok vannak említve, a 4,24-6,18 eseményei pedig a szöveg szerint is Dárius uralkodása alatt történtek, aki viszont Kr. e. 521-485 között volt a perzsa birodalom ura. Nyilvánvaló, hogy a Haggeus és Zakariás próféták által sürgetett templomépítés előbb történt, mint amiről a 4,6kk beszél. A magyarázók szerint az történhetett, hogy a Krónikás a hiteles történeti anyagot nem a megadott időpontokhoz igazodva rendezte könyvvé, hanem sajátos céljának, vagy mondanivalójának megfelelően, felcserélve, ill. más helyre helyezve egy-egy eseményt. Sokan úgy vélik, hogy Ezsdrás és Nehémiás munkásságát akarta úgy beállítani, hogy az egy időben, egymás mellett történt. Mások szerint a templom felépítésének, az újjáépítésnek a fontosságát akarta hangsúlyozni azzal is, hogy egy Áron családjából való papot, mint az építés résztvevőjét és mozgatóját tüntet fel, s a hangsúlyozottan emlegetett, Babilonból magával hozott törvény tudósának és tanítójának ábrázolja. Ezsdrásnak, mint a főpapi családból származó papnak, a törvény ismerőjének, »írástudónak« fontos szerepe volt az Úr törvényének tanításában és azoknak a hazaérkezett nép életében való gyakorlati megvalósításában a Krónikás beállítása szerint.
Vitáznak azon is a magyarázók, hogy milyen törvénykönyvet hozott magával Ezsdrás Babilonból, mert az a két hely, ahol erre utal, ill. amit idéz e törvénykönyvből, az abban a formában a Tórában nincs benne (Ezsd 9,11kk; Neh 8,14kk). Ezsdrás (és Nehémiás) munkálkodásának időpontját se sikerült egyértelműen meghatározniuk a magyarázóknak. Három fő megoldási kísérlet van. Az egyik szerint Ezsdrás I. Artahsasztá uralkodásának 7. évében ment Jeruzsálembe, Kr. e. 458-ban (Ezsd 7,8). Nehémiás pedig a 20. évében (Neh 2,1), tehát 445-ben. Eszerint Ezsdrás Nehémiás előtt munkálkodott Jeruzsálemben. A másik verzió szerint Ezsdrás II. Artahsasztá uralkodásának 7. évében ment haza. E szerint viszont Nehémiás után járt Jeruzsálemben, Kr. u. 398-ban. A harmadik változat az, hogy Ezsdrás I. Artahsasztá uralkodásának nem a 7. évében, hanem a 37. évében ment Jeruzsálembe, így a hazatérés Kr. e. 428-ban történt. Mindegyik véleménynek megvannak az érvei, de egyik sem tud egészen biztos megoldást adni.
A könyv írásának idejét, főként annak alapján, hogy írója már olyan távolságban van az eseményektől, hogy a pontos időpontokat és viszonyokat nem ismeri, Kr. e. 350-300 közötti időre teszik.
A kánoni és apokrif iratok között több könyv is viseli Ezsdrás nevét. 1. A mi B-nkban is benne levő Ezsd (a V-ban 1Ezsd; a LXX-ban 2Ezsd). 2. A Neh könyve (V-ban 2Ezsd; LXXban 3Ezsd). 3. Az apokrif Ezsdrás 3. könyve (V-ban 3Ezsd; LXX-ban 1Ezsd). Ez a könyv, amelynek tartalma együtt fut Ezsd könyvével, s a Krón és Neh könyvekből vett részleteket is tartalmaz, egy ideig a zsinagóga szerint is, Hieronymusig az egyházatyák szerint is kanonikus iratnak számított. 4. Egy apokrif apokaliptikus könyv is Ezsdrás nevét viseli (V-ban 4Ezsd; LXX-ban: Ezsd apokalipszise). Ennek a könyvnek a keresztyén kiegészítését, ill. toldalékát szokták Ezsdrás 5., sőt 6. könyveként is emlegetni. (Ld. még EZSDRÁS KÖNYVEI).
ZG
