Földi
Földi A kifejezés, mint a föld jelzői alakja (epigeiosz), különösen az ÚSZ-ben fordul elő. Jelöli egyrészt az Isten által teremtett hármas vagy kettős tagozódású világ középső, ill. második tagját, másrészt a »mennyei« (epuraniosz) jelző ellentéte.
A hármas tagozódású világ értelmében Pál így foglalja egybe a Krisztus uralma előtt meghajló lények összességét: mennyeiek, földiek, föld alattiak (Fil 2,10). Más helyen is történik utalás arra, hogy a földiek kifejezés nem csupán a földön élő emberekre utal, hanem jelöli mindazt, ami a földön található (vö. 1Kor 8,5).
A »mennyeivel« ellentétes jelzőként a »földi« általában valamilyen negatív értelmű dolog kifejezésére használatos. A földi, mint a teremtés része, nem egyenlő rangúként áll a mennyeivel szemben, mert a bűneset óta a bűnnek, az eviláginak, a mulandónak a helye. A mennyei testtel szemben áll a földi test, a mennyeinek azonban »más« (értsd: nagyobb) a fényessége, mint a földinek (1Kor 15,40); hasonlóképpen tökéletesebb az örökkévaló mennyei ház, mint a kézzel csinált földi (2Kor 5,1), és a felülről jövő bölcsesség fölötte áll a földinek.
Mivel a föld a bűn helye, a »földi« kifejezés erkölcsi értelemben is használatos, a »földi dolgok« (ta epigeia) sajátos negatív hangsúlyt kapnak. Megszűnik tehát a bűn elkövetésének helye és a bűnös tett közötti különbségtétel, a földön tevékenykedők vétke visszahat magára a Földre. A földi dolgokra törekvőknek a hasuk az istenük, kárhozat a végük (Fil 3,19); a földi dicsőség testi és ördögi (Jak 3,15). Ezért így szól a figyelmeztetés: az odafennvalókra törekedjetek, ne a földiekre (Kol 3,2), és öljétek meg tagjaitokban azt, ami erre a földre irányul, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás (Kol 3,5).
Jézus Jn 3,12-ben nyilván nem az eddigi értelemben állítja egymással szembe a földi és a mennyei dolgokat, hanem nagy valószínűséggel a Jn 16,25 és Mt 13,10-13 segítségével kell mondását értelmeznünk.
VG
