Fül
Fül A hallás, az emberekkel, a közvetlen környezettel való kapcsolattartás fontos szerve, megbecsült testrész (h. cózen, g. ousz).
Mivel a fül nemcsak az emberek közti kapcsolatokat teszi lehetővé, hanem az Isten és az ember közötti viszony nélkülözhetetlen létrehívója és fenntartója is (vö. pl. 5Móz 6,4), ezért a B gyakran említi a fület lelki összefüggésben (4Móz 14,28; Zsolt 17,6).
1. A fül mint testrész
A mindent halló Isten hallószervvel ruházza föl az általa teremtett embert (Zsolt 94,9). Gyakran díszítik a fület ékszerrel (1Móz 35,4; 2Móz 32,2k; Ez 16,12). Komoly jelentősége van az izráeli joggyakorlatban, mely szerint ha egy h. rabszolga hatévi szolgálat után nem akarta felszabadíttatni magát, akkor az ő ura fog egy árat, s azt a rabszolga fülén keresztül az ajtófélfába szúrja az örökös rabszolgaság jeleként (2Móz 21,1kk; 5Móz 15,17). Az izráeli kultikus szokások szerint a papok fölszentelésekor az áldozati kos vérével megkenték a fölszentelendők jobb fülcimpáját (2Móz 29,20; 3Móz 8,23k), ugyanígy a jobb fülcimpának a jóvátételi áldozat vérével való megkenését írta elő a poklos ember tisztulásának törvénye (3Móz 14,14) is.
Jézus a süketnéma meggyógyításakor ujját a süket fülébe dugta (Mk 7,31k).
A B az ember fülén kívül beszél még - antropomorf módon - az Isten (4Móz 11,1; 2Kir 19,28; Zsolt 10,17; Ézs 59,1; Jak 5,4; 1Pt 3,12), valamint a bálványok füleiről (Zsolt 115,6).
2. Cselekvést kifejező szavakkal együtt említve jelenti az emberi hallóképességet. Így írja körül a h. B a meghallást, odafigyelést, engedelmességet: a »fület megnyitni« (2Sám 22,7; Ézs 48,8), a »fület fölkelteni, ébreszteni« (Ézs 50,4k), a »fület beleásni, belefúrni« (Zsolt 40,7), a »fülét odahajtani« (Zsolt 17,6; Péld 4,20; Ézs 55,3).
A »körülmetéletlen fül« kifejezés alatt értetlenséget, taníthatatlanságot, megátalkodottságot (Jer 6,10; ApCsel 7,51) kell érteni. A messiási korszak elérkeztének egyik jele a »fülek megnyitása« (Ézs 35,5; Mt 11,5). Jézus az Isten országa ev-ával célba veszi a füleket, ezért is fejezi be beszédét gyakran ezekkel a szavakkal: »akinek van füle a hallásra, hallja« (Mt 11,15; 13,43; Mk 4,9 stb.).
A B a fület gyakran a szív paralel fogalmaként említi (Péld 23,12).
DI
