Harci kocsi
Harci kocsi Fából készült, fémmel borított kétkerekű harci jármű, amit 2-3 ló vontatott. Személyzete három harcosból állt. Az ókor félelmetes harci eszköze, ami É-Mezopotámiából terjedt el az egész Közel-K-en. A honfoglaló Izráelnek harci kocsikkal már rendelkező kánaáni és filiszteus csapatokkal kellett felvenniük a harcot (Józs 17,16kk; Bír 1,19; 4,13; 1Sám 13,5), de egyiptomi üldözőik is rendelkeztek hasonló járművekkel (2Móz 14,6). Használata már Dávid uralkodása idején meghonosodott Izráelben is (2Sám 15,1), de csak Salamon korában nyert igazán jelentőséget (vö. 1Kir 10,26kk), amikor is a király 1400 harci kocsival rendelkezett, s e jelentős haderőt az ún. »szekérvárosok«-ban állomásoztatta (1Kir 9,15kk). Utóda, Aháb a karkari csatában (Kr. e. 853) - az asszír tudósítások szerint - 2000 harci kocsival vonult fel. Ézsaiás korában Júdában hatalmas méretű fegyverkezés kezdődött (Ézs 2,7), és a próféta átkot mond mindazokra, akik nem Istenben, hanem a harci kocsikban bíznak (Ézs 31,1).
Zsolt 68,18 szerint Isten maga is harci kocsik sokaságával vonul lakóhelyére, s veri le a választott nép ellenségeit (Ézs 66,15; vö. Hab 3,8).
