Homlok
Homlok 1. A prófétai gondolkodás szerint a homlok árulkodik egy-egy ember jelleméről (Jer 3,3), a »kemény homlok« pedig az Isten akaratával való szembehelyezkedés, az engedetlenség kifejezése (Ézs 48,4; Ez 3,7).
2. Az ÓSZ-ben Ezékiel, az ÚSZ-ben pedig a Jel beszél a homlokon viselt jelről, amely lehet a kiválasztottság isteni jelzése (Jel 7,3; 9,4), de a Sátánhoz tartozás árulkodó jele is (Jel 14,9kk). Ezékiel látomásában Isten küldötte jelet tesz azok homlokára, akik hűségesek maradtak (Ez 9,4). A Jel szól arról is, hogy a választottak homlokán levő jel nem egyéb, mint az Atya és a Bárány neve (Jel 14,1; 22,4), s ugyanígy a Fenevad szolgái is uruk nevét viselik homlokukon (Jel 13,16k). A »nagy parázna« homlokán pedig ez a felirat áll: »A nagy Babilon a föld paráznáinak és utálatos bálványainak anyja« (Jel 17,5).
3. Izráel FŐPAPja arany homlokdíszt viselt a homlokán, az alábbi felirattal: »Az Úrnak szentelt« (2Móz 28,36kk; vö. 2Móz 39,30k).
4. A kegyes izraeliták - szó szerint véve a Törvény előírását (2Móz 13,9; 5Móz 6,8; 11,18) -, a törvényt leírták egy lapra, belehelyezték egy dobozkába, s azt szíjra fűzve homlokukon és karjukon viselték a reggeli IMÁDSÁG idején.
